Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre. Köszönjük!
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu

Hirdetések

   

MANCSOK

  KUTYATARTÓKNAK

összeszoktatás

nevelés

takarmányozás

vissza

küllemápolás

egészségvédelem

betegségek

tenyésztés

mentsen életet

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELÉS

  TAKARMÁNYOZÁS

A kutya házi kosztja

 

A kutyák igényeinek általában megfelelnek a kimondottan a számukra készített, szakszerűen összeállított, kiegyensúlyozott receptúrájú házilag előállított táplálékok. Ha ezek sokféle, válogatott összetevőből készülnek és a kutya számára megfelelő arányban tartalmazzák a különböző állati és növényi eredetű tápanyagokat, akkor ugyanolyan jó eredménnyel etethetők, mint a prémium kutyatápok. Hátrányuk, hogy az összetevők beszerzése és az elkészítésük is időigényes és költséges, gyakran kell kiegészítőket alkalmazni melléjük, emellett a tárolás és az etetés is okozhat problémákat.

A továbbiakban a házi koszt összeállításának ajánlott módjáról, valamint a vitatható és gyakran áltudományos ajánlásokról lesz szó.

 

A házi koszt összeállítása

 

A kutyák táplálék piramisát alkotó alapvető összetevők a fehérje források, a szénhidrát források és a zöldségek. Az általános szabály az, hogy a társállatként tartott felnőtt kutyák táplálékában ez a három összetevő nagyjából egyforma mennyiségben, vagyis 1/3-1/3 arányban szerepeljen. A szénhidrátok kivételével a legjobb az, ha az alapanyagokat úgy válogatják össze, hogy mindegyikből többfélét tartalmazzon a táplálék annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott legyen az összetétele.

A kutya sokoldalú táplálkozásának köszönhetően fehérje forrás állati eredetű élelmiszerek, tejtermékek és hüvelyesek is lehetnek, de az utóbbiakból legfeljebb kevés lehet a keverékben. Mivel a helyes takarmányozás egyik kulcskérdése a megfelelő aminosav ellátás, aminek megtervezése rendkívül bonyolult, ezért a házi kosztok esetében ajánlott egyszerre többfélét választani, ledarálni és alaposan összekeverni. A leggyakrabban csirke-, pulyka-, sertés- és marhahús, valamint ezen állatfajok belsőségei képezik a kutyák fehérje forrásait. Szénhidrát forrás sokféle gabona lehet, így fehér rizs, barnarizs, vagy a kettő keveréke, emellett burgonya (a kutya jól emészti a főtt krumplit) vagy tészta, de rostban gazdag gabonapehely és müzli is, mert ezek segítenek megelőzni az elhízást. A szénhidrátok között nincsenek nélkülözhetetlenek, ezért inkább az ár és az emészthetőség befolyásolja a receptúrát. A legtöbben a rizst vagy a burgonyát választják. Ezeket szintén meg kell főzni, mert a hőkezelés segít feltárni a keményítőt, vagyis javítja az emészthetőséget, és fel kell aprítani, hogy a kutya ne tudja kiválogatni és otthagyni. A különböző zöldségek közül a leggyakrabban sárgarépa, karfiol és brokkoli kerül a keverékbe lehetőleg nyersen, de szintén felaprítva. A zöldségek sok rostot, vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak. Segítenek az emésztésben és az elhízás megelőzésében, valamint fontos szerepük van a vastagbél és a végbélmirigy problémáinak a kivédésében is. Nálunk még szokatlan ajánlásnak számít, hogy a kutyák házi kosztjának egyharmada legyen zöldségféle, de érdemes megbarátkozni a gondolattal.

Kiegészítésül az így összeállított keverékhez még sokféle adalék keverhető, ha szükséges. Gyakran alkalmazott táplálékkiegészítők:

  • némi sertészsír vagy más zsiradék, ha az étvágy javítása és az energia növelése a cél (pl. törpe vagy télen kint tartott kutyák),

  • egész tojás a szép szőrzet megőrzése érdekében,

  • esszenciális zsírsavak (len-, kender- és halolaj) szintén a szép szőrzet védelmében és a gyulladásos betegségek megelőzése érdekében,

  • őrölt tojáshéj a csontozat megfelelő fejlődéséért és egészségének megőrzésére,

  • E-vitamin vagy kutyának gyártott multivitaminok és ásványi anyag kiegészítők az immunrendszer támogatása, valamint az esetleges hiánybetegségek megelőzése érdekében,

  • emésztő enzimek és probiotikumok (pl. joghurt vagy kefir), amelyek javítják a táplálék feltárásának és hasznosításának hatásfokát.

Az elkészített keveréket szobahőmérsékletűre hűtve vagy hűtőből kivéve melegítve adják a kutyának. Ha egy ennyire összetett házi kosztokban egy-két összetevő megváltozik, azt általában észre sem veszik a kutyák. Azok számára, akik eddig nem ilyen elvek alapján etették a kutyájukat, az tanácsolható, hogy fokozatosan, lépésről lépésre változtassák meg az eddigi receptúrát úgy, hogy közben a megfelelő irányba (a fenti összetettség felé) haladjanak.

vissza az elejéhez

 

Áltudományos vagy vitatható ajánlások

 

A kutyák házi etetésére ma is sok közkeletű elképzelés és ajánlás van forgalomban. Mindig is a tudományos ismeretek és az olykor hóbortos divatok kettőssége jellemezte ezt a területet. Azonban a tudományosan nem megalapozott divathóbortok eddig is inkább csak veszélyesnek bizonyultak a kutyákra, mert idővel aláássák az egészségüket és megrövidítik az élettartamukat. Az alábbiakban ezekből mutatunk be néhányat.

 

A kutya = farkas elmélet

Sok áltudományos ajánlás kezdődik azzal, hogy a farkas így meg úgy. Pedig a farkasok táplálékai gyökeresen eltérnek attól, mint amit a kutyák igényelnek. A farkasok ragadozók, a kutyák pedig húsevők. A farkasok legfeljebb elvétve, bizonyára véletlenül fogyasztanak növényi táplálékot, és ha tehetik, kerülik a csontok fogyasztását is. Mégis sok makacs tévhit alapszik azon, hogy a farkasok is elfogyasztják a prédájuk béltartalmát és csontjait! A valóságban szőröstől-bőröstől, pontosabban a béltartalommal és a csontokkal együtt megeszik a kisebb prédákat (pl. a rágcsálókat vagy a nyulakat), de a szürke farkas betevőjének legnagyobb részét a vadon élő és házi kérődző állatok teszik ki, amelyeket táplálékbőség esetén csak részben fogyasztanak el. Feltépik a préda hasát és mellkasát. Az utóbbi felnyitása során csak a szegycsontot eszik meg, mert az főleg puha szivacsos szerkezetű csontból áll, amit csupán egy vékony szilárd kompakt réteg borít, valamint a bordák alsó harmadát alkotó bordaporcokat. Ezt követően elfogyasztják a belsőségeket (szívet, ereket, májat, tüdőt, veséket és a lépet), valamint a húst, az inakat és a zsírt, de a csontokat és a bőrt hátra hagyják. Evés közben a bélcsatornát is kitépik az áldozatból, amit közben felszakítanak, ezért a tartalma általában kifolyik. Ha nem, akkor a farkasok rázzák ki, mert a számukra semmilyen hasznosítható tápanyagot nem tartalmaz. Ha pedig képesek újabb prédát szerezni, akkor nem mennek vissza a maradványokhoz, de ha éheznek, akkor megeszik a bőrt és a velős csontokat is. A többi csontot nem. A csont ugyan csekély értékű tápanyag, az elfogyasztása legfeljebb jóllakottság érzetet kelt, a benne található velő viszont rendkívül értékes. A koponyát és a gerincoszlopot viszont mindig magára hagyják. A farkasokkal kapcsolatos közkeletű tévedéseket talán azzal lehet a legkönnyebben tisztázni, hogy az állatkerti tapasztalatok alapján a tápokkal etetett fogságban tartott farkasok tovább élnek, mint a nyers táplálékon tartottak.

 

Csak hús diéta

Ennek az ajánlásnak az alapját is az képezi, hogy a kutya őse, a farkas, az meg húsevő állat. Tehát a kutyának is húst kell adni, hogy hosszú életű és egészséges legyen... Igen ám, de ez már a farkasra sem igaz! A fent elmondottakból is látható, hogy a csak hús diétát a farkasok sem bírnák sokáig. Ők sem csak az izomzatot (vagyis a húst) fogyasztják el a prédájából. Így a farkasnak csak a tudományos rendszertani besorolása az, hogy "húsevő", a valóságban "prédaevő", vagyis ragadozó állat, és a tápláléka a hús (izom) mellett a préda többi részét, többek között a zsírt, a zsigereket és az egyéb testrészeket is tartalmazza. A kutya azonban nem farkas, az emésztése sokat változott a háziasítása óta, a farkasnál sokkal érzékenyebb a nyers takarmányokban található kórokozókra és sokkal (nagyságrendekkel!) jobban emészti a növényi eredetű takarmányokat. Emiatt táplálkozás-élettani szempontból nem húsevő, hanem mindenevő. Mégis évtizedekig tartotta magát az a téveszme,, hogy a csak hús diéta egészséges a kutyák számára, pedig nem csak hiányos, de ártalmas is a súlyos arányeltolódások miatt. Számos egyéb hibája mellett az igényeltnél sokkal több fehérjét és foszfort tartalmaz.

 

Vegetarianizmus

A másik véglet a vegetarianizmus. Ennek az adja az alapját, hogy elvileg a kutyák kizárólag növényi eredetű tápanyagokkal is életben tarthatók. Ennek, ha belegondolunk, nem sok értelme van egy ragadozóból mindenevővé avanzsált állatfaj esetén, de tény, hogy sokan próbálkoznak meg vele. Elvileg megoldható, mert a kutyák nem igényelnek olyan nélkülözhetetlen (esszenciális, vagyis amit csak a táplálékkal lehet felvenni) tápanyagokat, amelyek kizárólag állati forrásból fedezhetők. Ezért lehetséges a kutyák számára vegetáriánus étrendet összeállítani, de ez nem jelenti azt, hogy könnyű feladat, többek között azért, mert sok olyan aminosavakat igényelnek, amelyekből kevés található a növényi forrásokban, emellett más összetevők vonatkozásában is hiány vagy aránytalanság alakulhat ki. A vegetáriánus recepteket ezért sokféle aminosavval, vitaminnal és egyéb összetevővel egészítik ki, hogy teljes értékűek legyenek, vagyis kielégítsék a kutya minden igényét. De a vegetarianizmus még ebben az esetben sem szolgálja a kutya érdekeit, bármi elmondható de az nem, hogy természetes, ezért aki mindenáron vegetáriánus koszton kívánja tartani a kedvencét, az tartson inkább nyulat.

 

Nyers etetés

A nyers etetés is örökösen visszatér a kutyák takarmányozásában. Valóban igaz, hogy a kutyák fogyaszthatnak nyers állati eredetű táplálékokat, ugyanúgy, ahogy a szintén mindenevő ember is. A természetszerűséggel való érvelés azonban bizonytalan lábakon áll, hiszen mi nem a kutyák őseit, a farkasokat etetjük, hanem azok kései leszármazottait, amelyek egy másik fajba tartoznak, vagyis a tulajdonságaik, és köztük a táplálékigényük és az emésztésük is sok szempontból különböznek az ősökétől. A küllem és a magatartás mellett ugyanis éppen a táplálkozás változott meg a leginkább a háziasítás során, a kutyák az évezredek alatt alkalmazkodtak az ember kínálta eleséghez. Ezekben az állati eredetű élelmiszerek általában hőkezeltek vagy tartósítottak. A tűz használata jelentősen megváltoztatta az ember táplálkozási szokásait és meghosszabbította az átlagos élettartamunkat, és ismereteink szerint hasonló hatással volt a kutyákra is. Ezért a családi kedvencek megeszik ugyan, de gyakran nem viselik jól a nyers állati eredetű táplálékokat, azok számos egészségügyi problémát okozhatnak:

  1. Hosszú ideje folyik a vita, sok vizsgálat is lezajlott már, de eddig nem sikerült bizonyítékokkal alátámasztani a nyers etetés előnyeit. Sokan állítják, hogy a gyári tápok rákot okoznak, az ő receptúrájuk pedig nem, de ez naivitás, hiszen semmilyen adat nem támasztja alá, hogy ezeken is élnek annyi ideig a kutyák, mint a tápokon. Inkább ennek az ellenkezőjére van tapasztalat. Emellett a tápok nem okoznak rákot, csak több kutya éli meg velük az öregkort, amikor gyakoribbak az emberekben is a daganatok. A tápok minőségi fejlődésének is köszönhető az a tény, hogy az elmúlt 3 évtizedben megduplázódott a kutyák várható átlagéletkora!

  2. Az igaz, hogy a nyers táplálék elvileg gazdagabb bizonyos tápanyagokban, de a hőkezelés egyik legfontosabb előnye éppen abban áll, hogy segít a nehezen emészthető összetevők hasznosításában. A hőkezelt húsok és egyéb állati eredetű termékek ízletesebbek és könnyebben fogyaszthatók, a növényi alapanyagok (gabonafélék és a zöldségek) hőkezelése pedig segít feltárni a bennük található hasznos tápanyagokat, a nehezen emészthetők a meleg hatására elkezdenek bomlani. Természetese a túlfőzés is káros, mert egyes tápanyagokat, köztük fehérjéket és vitaminokat is nehezebben emészthetővé vagy tönkre is tehet, ezért a kíméletes hőkezelés ajánlott.

  3. A főtt táplálékok higiénikusabbak. Számos élő kórokozó veszélyezteti a nyers étrenden tartott állatokat és a velük együtt élő embereket is. A különböző egysejtű és többsejtű paraziták fejlődési alakjai, a baktériumok és a vírusok is gyakran terjednek a nyers állati eredetű tápanyagokkal. A baktériumok közül különösen az E. coli, enterotoxint termelő Staphylococcus aureus, Campylobacter és Clostridium baktériumok okozhatnak problémát, de nem ritkaság a még ezeknél is veszélyesebb Salmonella fajokkal vagy Listeria monocytogenes baktériummal való fertőzés sem. Ezen kórokozók egy részével szemben az állatok ellenállóbbak ugyan az embernél, de megfertőződhetnek, majd tartósan hordozhatják és üríthetik is a kórokozót, végül a velük együtt élő emberekre közvetíthetik azt. Emellett a táplálékkal az állatok szervezetébe kerülő kórokozók bennük is megbetegedést, étvágytalanságot, lázat, hasi fájdalmat, hányást és hasmenést okozhatnak. És vannak olyan kórokozók is, mint az álveszettséget okozó Aujeszky-féle betegség vírusa, ami iránt az ember nem fogékony, de az állatok belepusztulnak a fertőzésbe.

  4. És az sem tekinthető a nyers etetés előnyének, hogy sok vele a munka, időigényes és nagyon piszkos, ami nem csak a kutyát, de a környezetét is hátrányosan érinti.

  5. Végül még egy érdekes adat: talán köztudott, hogy az állatkertekben a farkasok nagyon hosszú ideig élnek, sokkal tovább, mint hasonló körülmények között a kutyák vagy a farkasok a természetben. Különösen sokáig élnek azok a példányok, amelyek tápot vagy tápot is kapnak, összehasonlítva a nyers prédával etetett rövidebb életű társaikkal!

 

BARF

Sokan hiszik azt, hogy ez a diéta egy tenyésztő találmánya, pedig valójában a BARF alapötlete egy ausztrál gyakorló állatorvostól, Dr. Ian Billinghurst-től származik, aki a csontetetés rendíthetetlen híve. A BARF rövidítés eredeti megfelelője „Bone And Raw Food” volt, amit marketing okokból a sokkal hangzatosabb "Biologically Appropriate Raw Food"-ra változtattak. Billinghurst dr. csontetetési elméletének előnyeit a kutyák egészségére eddig egyetlen összehasonlító kísérlettel sem sikerült bizonyítani, idővel annál több hátrányát mutatták ki.

A BARF nyers csontokból, húsból, zöldségekből és gyümölcsökből áll. Sokoldalú összetétele miatt alkalmasabb a kutyák táplálására, mint mondjuk a csak hús diéta vagy a vegetáriánus koszt, de sok probléma van vele is. A legnagyobb talán éppen az alapötlet, a csontetetés, mert a csont egy olcsó alapanyag ugyan, de valójában a leghaszontalanabb összetevő, amire szinte egyáltalán nincsen szüksége a kutyáknak. Szeretik, mint az emberek az alkoholt vagy a cigarettát, de alig tartalmaz tápanyagokat, ezért az egyetlen dietetikai haszna a jóllakottság érzés növelése. A baromfifélék csontjából még a kalcium sem szívódik fel! Sok probléma fakad a nyers etetésből is. A BARF tápokban gyakran mutatnak ki olyan kórokozókat, amelyekkel nem szeretnénk a kutyánkat és a körülötte élő embereket megfertőzni. Ráadásul ahány ház, annyi BARF, vagyis nagyon változó az összetétele, ezért különböző mértékben elégíti ki a kutyák igényeit is. A legtöbb BARF receptúra valamiből nem tartalmaz eleget vagy nem megfelelő arányban tartalmaz bizonyos tápanyagokat. Így a csontnak köszönhető kezdeti súlycsökkenés okozta élénkség idővel hiánybetegségekbe csaphat át. Végül érdemes tisztában lenni azzal is, hogy évente sok ezer (!) kutya pusztul el csontetetés következtében Magyarországon, főleg mert olyan csontot kaptak, ami megakad a nyelőcsövükben vagy kiszúrja azt.

Így a BARF-nak nevezett étrend etetése lehet divatos hóbort, ami nem szolgálja a kutya és a környezete érdekeit.

vissza az elejéhez

 

UGRÁS A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ

 

 VISSZA A NYITÓ OLDALRA

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
MANCSOK Állatorvosi Rendelő

© MANCSOK, 2017