|
A kutyák csípőizületi diszpláziája
A kutyák csípőizületi diszpláziáját (a továbbiakban: CsD) sok téveszme övezi a betegség számos, olykor a szakemberek számára is nehezen érthető vonatkozása miatt. Pedig mára nem csak azt tisztázták, hogy örökletes megbetegedésről van szó, de pontosan tudjuk azt is, hogy mely hibás gének a felelősek érte. Ennek ellenére sokan töretlenül hisznek az elmúlt negyven év kutatásai során felmerült, majd elvetett elméletekben, amelyek a diszplázia hormonális vagy anyagforgalmi hátterét hirdették tévesen. A diszplázia lényege, hogy az izületben örökletes alapon alaki össze nem illés (inkongruencia) lép fel, ami következményesen súlyos gyulladásos-elfajulásos elváltozások és sántaság kialakulásához vezethet. A csípőizületi diszplázia a kutyák leggyakoribb örökletes betegsége. A kuityák mintegy 40%-a érintett. Minden fajtán előfordul, de legtöbbször a közepes és a nagytestű kutyákon mutatkozik meg klinikai tünetekben. A CsD örökletes és fejlődési rendellenesség, aminek kialakulásában több hajlamosító tényező is szerepet játszik. A betegség "örökletes" volta azt jelenti, hogy kizárólag olyan kutyák betegedhetnek meg, amelyek örökölték a betegség génjeit. Több hibás génpár megléte szükséges a kialakulásához és meglehetősen bonyolult az öröklésmenete, ezért nem minden érintett szülőktől származó kutya betegszik meg. Előfordulhat, hogy a betegség génjeit hordozó, de klinikailag (és esetleg röntgenológiailag) tünetmentes kutyák utódai is megbetegednek, ahogy az is megtörténhet, hogy a diszpláziás egyedek utódai tünetmentesek lesznek. A "fejlődési" megjelölés azt jelenti, hogy a betegség nem veleszületett, hanem a kutya fejlődése során fokozatosan alakul ki. Az újszülöttekben csak genetikai vizsgáló módszerrel állapítható meg a hibás gének jelenléte, de semmilyen más tünet nem mutatható ki. A hibás génpárok jelenléte nem okoz minden esetben klinikai/röntgenológiai tünetekben megnyilvánuló betegséget. Annak kialakulásában ugyanis különböző hajlamosító tényezők is szerepet játszanak, amelyek a hibás gének hiányában nem okoznak diszpláziát, de azok megléte esetén hozzájárulnak az elváltozások kialakulásához. Ez a genetikában valójában egy gyakori helyzet, amit leginkább a genotipus és a fenotipus közötti különbséggel érzékeltethetünk. (A linkekre kattintva a Wikipedia megfelelő oldalai nyílnak meg.) A CsD örökletessége 0,25-0,4 között van, vagyis a kialakulását 25-40 %-ban határozza meg maga a genotipus, a többi a környezeti hajlamosító tényezők függvénye. A legfontosabb hajlamosító tényezők:
A CsD lényege a csípőizületi inkongruencia, vagyis az izület alaki össze nem illése, ami a genetikailag terhelt egyedekben a születés utáni hónapokban jelentkezik. Ma már általánosan elfogadott, hogy az inkongruencia legfontosabb eleme a csipőizület lazasága, de más elváltozásokban is megnyilvánulhat. Minél lazább az izület és minél több hajlamosító tényező áll fenn, annál valószínűbb, hogy a mozgás közben pontatlanul érintkező izületi felületeken fokozott terhelés lép fel. Ennek következtében másodlagos gyulladásos-elfajulásos elváltozások alakulnak ki, amelyeket oszteoartritisznek, oszteoartózisnak vagy degeneratív izületi betegségnek is nevezük. Az inkongruencia nehezen, a gyulldásos-elfajulásos elváltozások viszont könnyen kimutathatóak röntgenvizsgálattal. A klinikai tünetek alapján a betegségnek több formáját is elkülönítjük:
A CsD megállapítása nem lehetséges röntgenvizsgálat nélkül. A vizsgálatot erős nyugtatásban vagy altatásban kell végezni. A betegség gyakorisága miatt 2 éves korban kivétel nélkül minden tenyésztés céljából tartott kutyát ajánlott megvizsgáltatni. A CsD konzervatív kezeléssel vagy sebészeti úton kezelhető. Azt, hogy az adott esetben melyikre van szükség, a kutya mérete, kora, hasznosítása, a csípőizület lazasága és a gyulladásos-elfajulásos elváltozások esetleges megléte alapján lehet eldönteni. A konzervatív kezelés alapvető elemei:
A sebészeti beavatkozások többfélék is lehetnek:
Az izületi elváltozások súlyosbodnak idővel, de a legtöbb állat megfelelő életminősége fenntartható a leírt konzervatív vagy sebészeti eljárásokkal. A CsD megelőzésének a legbiztosabb módszere az érintett állatok kiselejtezése a tenyésztésből. |