|
A kutyák babéziózisa
A kutyákat világszerte több különböző Babesia faj képes megbetegíteni, közülük Magyarországon jelenleg kizárólag a Babesia canis varietas canis jelenlétéről tudunk. Ez az egysejtű parazita a kutya vörösvértesteiben szaporodik és ezzel súlyos megbetegedést okozhat. A betegség kórokozóját nálunk a Dermacentor reticulatus nevű kullancs terjeszti. Magyarországon ez a betegség meglehetősen gyakori. Bármely életkorú kutya megbetegedhet, de a fiatal állatokban gyakrabban fordul elő. Az ország bizonyos területei hagyományosan erősen fertőzöttnek tekinthetők. Ilyen Somogy megye északi és Tolna megye déli része. Ma már a fővárosban és annak környékén is gyakoriak a megbetegedések. Emellett az ország számos más területén is előfordul. A babéziózis megjelenése erős évszaki ingadozást mutat, évente két csúccsal. Az első és a jelentősebb betegséghullám február végétől május végéig tart. Ekkor jelentkezik a megbetegedések több mint fele. A második esethalmozódást ősszel, szeptember elejétől november végéig észleljük. Viszonylag kevés eset fordul elő a decembertől február elejéig terjedő téli és a június közepétől augusztus végéig terjedő nyári időszakban, vagyis akkor, amikor a terjesztő kullancs passzív. A betegség a frissen fertőzött területeken fogékony kutyapopulációt talál, ezért évekig gyorsan terjed, majd ritkábban és inkább az elhúzódó formákban fordul elő (Dr. Csikós és tsai. 2000.) A hazánkban jelenleg egyedül honos Babesia canis varietas canis a nagy méretű babéziák körébe tartozó egysejtű parazita. Testmérete mintegy 2.5 x 5.0 μm. Alakja a vörösvértestekben általában körtére vagy vízcseppre emlékeztet. Gyakran párosával található meg, de 4 vagy több parazita egyidejű előfordulása sem ritka. Az idülten fertőzött kutyák vérét szívó kullancs fertőzött vörösvértesteket is felvesz. A parazita a kullancs bélhámsejtjeiben ivartalanul szaporodik (schizogónia), aminek során nagy merozoiták jönnek létre. Ezek belekerülhetnek a kullancs nyálmirigyébe, ahol tovább osztódnak, végül kialakul a fertőző trofozoita. Amikor a kullancs vért szív, 2-3 nap aktivizálódás után ezek a kutya véráramába kerülnek, ahol a burokantigénjük segítségével hozzátapadnak a keringő vörösvértestekhez, majd behatolnak azokba. Ehhez a kutyától kutyáig terjedő ciklushoz legalább 7 napra van szükség. A kórokozó a fertőzött kutya vörösvértesteiben szaporodik tovább, aminek következtében merozoiták jönnek létre. A megtámadott vörösvértest szétesése után újabbakat betegítenek meg. A vörösvértestek fertőzöttsége a betegség során végig nagyon alacsony, 1 % alatt marad, ennek ellenére viszonylag hamar súlyos vérszegénység jelei lépnek fel. Ennek az a magyarázata, hogy a vérben keringő babéziák szinte azonnal szisztémás hipotenziót okoznak, folyadék áramlik a véráramba, amitől a vér hígabb lesz, ezért gyorsan csökken a vörösvértestek és a vérfolyadék aránya (vagyis a hematokrít érték). Ez tovább csökken a paraziták és a szervezet immunrendszerének tevékenysége hatására, amely utóbbi igyekszik elpusztítani a parazitát az összes fertőzött vörösvértesttel együtt. Ez elsősorban a lépben megy végbe. A különböző szervek leginkább a vér- és oxigénellátás zavara (ischémia) miatt károsodnak, de a vesékben emellett a nagy mennyiségben ürülő hemoglobin is elváltozásokat okozhat, valamint vesegyulladás (glomerulonefritisz) léphet fel. A máj, a tüdő, a szív és az agyvelő is károsodhat, bár ezek klinikai tünetekben való megnyilvánulása kevésbé gyakori. Olykor az immunrendszer a nem fertőzött vörösvértesteket is elpusztítja, ilyenkor sárgaság is kíséri a betegséget. Kutyában méhen belüli fertőzésátvitel is valószínűsíthető, mert a fertőzött anyák újszülötteiben olykor súlyos parazitémia mutatható ki. A betegség több klinikai formában jelentkezhet:
Sok kutya bár fertőzött, de nem mutat klinikai tüneteket, vagyis mint tünetmentes hordozó a kórokozó rezervoárja. A babéziák a festett vérkenetekben nem mindig találhatók meg. Általában a kártételéhez képest csupán igen kis számban vannak jelen. Az első nap gyakran egyáltalán nem mutathatóak ki, később nagyobb az esély a megtalálásukra a kapillárisokból származó vérből készített kenetekben. 10 nappal később, az idült fertőzések során már ismét nagyon kicsi az esély a megtalálásukra. Az ellenük képződött ellenanyagok a vérből szerológiai (immunfluoreszcencia és ELISA) vizsgálattal általában csak a fertőzést követően 2 héttel mutathatóak ki. A kórokozó genomját viszont nagy érzékenységű PCR vizsgálattal ki lehet mutatni a fertőzés kezdetétől fogva a vérből, ami komoly előrelépést jelent a diagnosztika terén. A babéziózis egyetlen Magyarországon is kapható igazán hatékony gyógyszere az imidocarb. Ez egy injekciós készítmény, ami egyaránt adható izomba és a bőr alá is. Ha bőr alá adják, a beadás helyén egy-két héten belül tartósan fennálló fájdalmas duzzanat keletkezhet. A kezelés módjáról és annak ismétléséről az állatorvos dönt. A készítmény beinjektálása után negyed órán belül a beteg kutyák általában nyugtalanok, nyálzanak, néhányszor hánynak, olykor hasmenés is jelentkezik. Ezeket az átmeneti tüneteket gyakran izomremegés és szapora szívverés is kíséri. Az egészséges állatoknak adott imidocarb többnyire enyhébb mellékhatásokat okoz. Tudatában kell lenni annak, hogy az imidocarb képtelen elpusztítani az összes parazitát a kutyában. A klinikailag gyógyult állatok továbbra is hordozók maradnak. Ezért visszaeshetnek és fertőzési forrásul szolgálhatnak. Emiatt életük végéig alkalmatlanok a véradásra, hiszen megfertőzhetik a vért kapó állatokat. A betegség tüneteinek megfelelő kiegészítő kezelésre is szükség lehet. A magas lázat csillapítani kell, súlyos vérszegénységben a vérátömlesztés életmentő lehet, a veseelégtelenségben szenvedő és a kiszáradt betegek pedig infúziós folyadékpótlást kapnak. A tünetek és az elváltozások olykor más kezeléseket is szükségessé tehetnek. A babéziózis megelőzésére elvileg több lehetőség is kínálkozik, de ezek közül valójában leginkább az alábbi felsorolásban utolsóként említett ajánlható:
A babéziózisban megbetegedett, időben diagnosztizált és megfelelően kezelt kutyák döntő többsége gyorsan meggyógyul, ezért ezekben az esetekben jó a kórjóslat. Az elhanyagolt és a szövődményes megbetegedéseknek inkább kétes a kimenetele. A lépirtott kutyák esetében a kórjóslat kedvezőtlen.
|
|