|
A kutyák emberekkel szembeni agressziója
II. Az agresszió funkcionális formái és azok kezelése Mint azt már említettük, az állatok agressziója több, egymástól jól elkülöníthető formában jelentkezik. A kutyákkal foglalkozó szakemberek (állatorvosok, etológusok, kutyakiképzők) rendszeresen találkoznak ezekkel, de a kutyatartók ismeretei meglehetősen hiányosak, mivel a kérdésnek nincs megfelelő hazai irodalma. Ennek az a következménye, hogy a tulajdonosok nem ismerik fel a kutya agressziónak első jeleit vagy ami még rosszabb, félreértik azokat és rosszul reagálnak rá. Tekintettel a probléma jelentőségére, az alábbiakban részletesen tárgyalom azokat a gyakran észlelt formákat, amelyek az emberek sérüléseihez vezethetnek, függetlenül attól, hogy emberek ellen irányuló agresszióról van-e szó, avagy sem. Az egyes funkcionális agressziótípusok alfabetikus sorrendben: A harapások 55%-a a tulajdonos és családtagjai ellen történik. Ez több okból is előfordulhat, de a leggyakoribb ok a domináns agresszió. A kutya ugyanis háziasított (humanizált) farkas, „aki” a családot a falkájának tekinti, amiben a számára ugyanolyan dominancia rangsor alakul ki, mint a farkasok vagy a vadkutyák között. A természetben e hierarchia célja a rend fenntartása, a falkatársak együttműködésének elősegítése és a konfliktusok számának csökkentése a falkán belül. Ez teremti meg annak is a lehetőségét, hogy a legrátermettebb egyed irányítsa a falkát és örökítse tovább a genetikai anyagát. Vagyis a dominanciaviszony kialakulása természetes jelenség és a falka és a faj megmaradásának fontos tényezője. A domináns állatot előjogok illetik meg a falkában. Ennek ellenére a legtöbb kutya megelégszik az alávetett vagy a neutrális (semleges) helyzettel a családtagokkal szemben. Néha ennél magasabb rangra törnek, amit önmagában nem tekinthetünk rendellenes magatartásnak, de minden esetben megfelelő kezelést, beavatkozást igényel az emberi sérülések megelőzése érdekében. A dominancia viszonyok kialakulása a falkán belül a természetben ritkán jár harccal. Ezt jól tudják a több kutyát (megfelelő viszonyok között)) tartó kutyatenyésztők vagy menhelyet üzemeltető állatvédők. A kutyák általában gesztusokkal, pózokkal, mimikával és hangadással tisztázzák az erőviszonyokat. Ezen jelek ismerete a kutyával együtt élő emberek számára is fontos, hiszen a domináns agresszió általában ellenük irányul. A domináns agresszió fogalma tudományosan talán a leginkább úgy határozható meg, hogy az egy rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami a tulajdonos vagy más, a kutyával együtt élő személy vagy személyek ellen irányul és jellemzője, hogy fokozódik, ha az érintett személy megpróbálja lecsillapítani vagy megfékezni a kutyát. Tudománytalan meghatározása pedig az, hogy a kutya megharapja a családtagokat. A családon belül veszélyessé váló folyamat rendszerint azzal kezdődik, hogy a kölyök vagy a fiatal felnőtt kutya a családtagokra morog. Ilyenkor nem megfelelő reagálás a megijedés, a morgó kölyök dicsérete, jutalmazása, vad játékok folytatása vagy a kutya bántalmazása. Ezek súlyosbítják a helyzetet. A domináns magatartás fokozódik, a támadások egyre gyakoribbá, nyíltabbá és veszélyesebbé válnak. A domináns agresszió leggyakrabban a szociális érettség elérése után, másfél-három éves korban alakul ki. Jellegzetes offenzív (fenyegető, kihívó, támadó) magatartási jelek kísérik. A fej és a farok magasan tartása, a peckes járás, a gyakori felugrálás, a merev nézés, a fenyegető morgás és a fogvicsorítás a jellemző rá. Minden esetben domináns magatartásra kell gondolni, ha a már kialakult konfliktus esetén a tulajdonos és családtagok megfékezési kísérleteire a kutya fokozott agresszióval válaszol. E mellett a kutya dominanciára törekvését számos más jel is kísérheti:
Önmagában az, hogy a kutya előttünk szalad át az ajtón vagy felugrál, még nem domináns magatartás, csak ha ezek fenyegetéssel (morgással) vagy támadással is kombinálódnak. A domináns agresszió vizsgálata és kezelése során a legfontosabb feladat a környezet védelme. Szükség esetén izolálni kell a kutyát a veszélyeztetett családtagoktól. Ha az agresszió mégis sérülésveszéllyel jár, akkor szükség van a szájkosár folyamatos használatára. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a gyermekek védelmére. A szülők soha ne hagyják őket felügyelet nélkül magukra egy ilyen kutyával. Minden esetben tanácsos a kutyát alapos klinikai vizsgálat céljából állatorvoshoz vinni. Ennek során ki kell zárni a szervi okokat, mivel a fájdalommal járó megbetegedések következtében fellépő agresszív magatartás megtévesztően hasonló lehet, de az itt elmondottaktól gyökeresen eltérő kezelést igényel. Az előzmények és a körülmények mérlegelése után (lásd a cikksorozat első részét) az állatorvos kezelési tervet állít össze. A hatékonyság megítélése érdekében a tulajdonosnak össze kell írnia az előidéző okokat, konfliktushelyzeteket és fel kell jegyeznie az agresszió lefolyását. Ennek hiányában bizonytalan lehet a nagy tapasztalatot és szakértelmet igénylő kezelés hatékonyságának megítélése. Kezdetben kerülni kell minden olyan szituációt, amely kiváltja a támadást. Éppen fordítva, a tulajdonos és a családtagok vonják meg a figyelmüket a kutyától. Két hétig ne foglalkozzanak az állattal a legszükségesebbeken, vagyis az etetésen, az itatáson és a minimális sétáltatáson kívül. Tekintsék levegőnek a kutyát, ne reagáljanak semmilyen kezdeményezésére, ha szükséges, zárják el. A kutya társas lény, néhány nap után a legvadabb állat is elbizonytalanodik, igényli a foglalkozást, ami jelentősen elősegíti a további kezelést. Ezt követően el kell kezdeni a kutya átnevelését. Ha korábban nem kapott engedelmességi kiképzést, akkor azt el kell kezdeni, ha kapott, fel kell frissíteni. A legfontosabb megtanítandó, felfrissítendő elemek a behívás, a leülés, a lefekvés és a helyben maradás. Ezt „alapvető engedelmességi kiképzésnek” is nevezzük. A foglalkozások kezdetén ajánlott a szájkosár használata, különösen akkor, ha a munka során a kutya izgatottá válik. Kerülni kell a durva bánásmódot, a fizikai büntetést. A sikeresen teljesített feladatok jutalmazására (dicséret, jutalomfalat) kell a hangsúlyt helyezni, de az ok nélküli jutalmazás helytelen. Ha agresszíven reagál, akkor pedig kimondottan káros a kutyát jutalmazni. Napi két alkalommal 5-15 perc kiképzés elegendő. Ha a munka közben a kutya morog vagy támad, le kell fektetni vagy kikötve magára kell hagyni, amíg megnyugszik (10-15 perc). Ha a foglalkozások során rendszeresen agresszíven viselkedik vagy a tulajdonos nem rendelkezik elegendő tapasztalattal, akkor egy a kiképzésben járatos szakember segítségét kell kérni. Ez nem jelenti azt, hogy a kiképzés rábízható, hiszen a cél az, hogy a kutya feltétlenül engedelmeskedjen a tulajdonosának és a családtagoknak. Egy jó szakember ebben is tud segíteni. Erre többnyire szükség is van, hiszen a domináns agresszió gyakrabban jelentkezik a félénk, az ideges, a kiegyensúlyozatlan és a fegyelmezetlen embereknél, vagyis azoknál, akik „nem tudnak bánni a kutyájukkal”. Bátorításul megjegyzem, hogy a modern, megfelelő technikák segítségével ők is ugyan olyan sikeresen kezelhetik ki az ilyen kutyát, mint bárki más. Az alapvető engedelmességi kiképzés nem csak a már agresszív állatok kezelésének, de a probléma megelőzésének is az alapja, ezért minden esetben javasolt. Az engedelmességi képzés mellett a kutyával együtt élő személyekre más feladatok is hárulnak. A legfontosabb annak megértése, hogy állandóan tudatosítaniuk kell a kutyával a falkában elfoglalt, alávetett helyét. Ennek eszközei:
A dominanciára hajlamos fajták esetében az alapkiképzés és a "semmi sincs ingyen" elv következetes alkalmazása alkalmas a probléma megelőzésére is. Sokszor hallani olyat, hogy egyes tulajdonosok minden etetés előtt úgy tesznek, mintha beleennének a kutyájuk ételébe, mások pedig a nyakánál fogva rendszeresen leszorítják vagy hanyattfekvésre kényszerítik a kutyájukat, hogy "fenntartsák a status quo-t". Az előbbi inkább csak megmosolyogtató, az utóbbi viszont kimondottan ártalmas. Egyrészt a falkában élő kutyák sem terrorizálják állandóan egymást a pozíciójuk fenntartása érdekében, másrészt az ilyen brutális bánásmód biztosan a kutya és az ember kapcsolatának megromlásához és ezzel a helyzet súlyosbodásához vezet. A domináns kanok beilleszkedése általában elősegíthető az ivartalanítással. Ez bármely életkorban elvégezhető, megelőzésképp 4 hónapos kor körül a legoptimálisabb, az első jelek észlelésekor pedig azonnal javasolt. Sajnos a kutyatartókban gyakoriak az ivartalanítással szembeni előítéletek, pedig az ivartalanított kanok esetében nem kell számolni bizonyos (prosztata- és here-) megbetegedések kialakulásával, csökken a kóborlási vágy, az agresszió kialakulásának valószínűsége, a balesetek és verekedések lehetősége, vagyis sok más szempontból is jelentős lépés az állat egészségvédelme érdekében is. Emellett állatvédelmi szempontból is fontos, hiszen az ivartalanított állatok esetében nem kell számolni nem várt szaporulattal. Teljesen indokolatlan, hogy sokan „állatvédelmi”, vagy „emberiességi” megfontolásból nem ivartalaníttatják a kutyájukat, hiszen ezzel éppen a szándékuk ellen cselekednek. Az ivartalanítás elvileg helyettesíthető hormonkezeléssel, de az költséges és számos káros mellékhatása ismert. A szuka kutyák ivartalanításától viszont nem várható a domináns agresszió mérséklődése, igaz, a tévhitekkel szemben tudományos vizsgálatok támasztják alá, hogy az nem is ront a helyzeten. Súlyos esetekben a már felsoroltakon kívül az állatorvos gyógyszeres kezelést is javasol. De vigyázat! A házipatikákban megtalálható, közismert, nyugtató hatású készítmények nem használhatóak a domináns agresszió kezelésére. Azok egyaránt veszélyesek lehetnek a kutyákra és a környezetükre is, hiszen a nyugtatók gyakran csökkenthetik a kutya félelmét a harapások következményeitől, ezáltal növelik a tulajdonosra és a családtagokra leselkedő veszélyt is. A domináns agresszió kezelésére az antidepresszáns készítmények közül csupán néhány jöhet szóba, de ezek is csak hosszú ideig, több héten át alkalmazva vezethetnek eredményhez. Ehhez előzetesen alapos klinikai vizsgálat és a kutya egészségi állapotának folyamatos ellenőrzése szükséges. Azt tényként kell leszögezni, hogy a gyógyszeres kezeléssel a gyógyulás csupán elősegíthető, de az semmiféleképpen nem helyettesítheti a fent felsorolt viselkedést módosító technikákat. Van olyan kutya, aminél az élete végéig alkalmazni kell a kiegészítő gyógyszeres kezelést. Sajnos néhány kutya gyógyíthatatlannak, kezelhetetlennek bizonyul. Ilyenkor, különösen közepes és nagytestű (18 kg-nál nehezebb) kutyák esetében, valamint ha az agresszió ismétlődő, súlyos támadásokban nyilvánul meg vagy ha az gyermekek ellen irányul, akkor az eutanázia (az állat fájdalommentes, végleges elaltatásának) lehetősége megfontolandó. A félelem és a félelem következtében kialakuló agresszió lehet genetikai eredetű, de gyakrabban a korai szocializáció zavara vagy a rossz tapasztalatok miatt alakul ki. A korai szocializáció fogalmát a kutyatartók és gyakran a tenyésztők sem ismerik. Ezért gyakori, hogy a kölyköket (félve a fertőző megbetegedésektől, vagy nemtörődömség miatt) három hónapos korukig vagy tovább izoláltan nevelik fel. Azonban kutyák szociális fejlődése során az 5. és a 12. (14.) élethét közötti időszak kritikusnak tekinthető. Ha ez alatt nem válik természetessé számukra az idegen emberek közelsége, a városi forgalom és zajok, akkor örökre félénkekké válnak. Ezek az állatok könnyen beilleszkednek később egy családba, de az idegen emberekkel és környezettel szemben életük végéig nehezen leküzdhető bizalmatlanságot, félelmet éreznek és emiatt gyakran válnak agresszívvé. Ezt nevezzük félelmi agressziónak. A félelmi agresszió egy rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, amit félelmi tünetek kísérnek és a kutyát megközelítő idegenekkel szemben lép fel. A félénk kutya általában csak akkor támad, ha idegenek közelítik meg vagy sarokba szorulnak (passzív forma). Ez sok szempontból a domináns agresszió ellentéte, ugyanis általában az idegenekkel szemben alakul ki és tipikus defenzív magatartással jár. A kutya lesunyja a fejét, pupillái tágak, morog, de a szájzugai hátrahúzottak (mintha mosolyogna), a füleit hátracsapja, a farkát behúzza, igyekszik meglapulni, gyakran nyálzik, remeg és zihál. Megpróbál elmenekülni, morog, közben ugat, majd támad, ha az idegen közelségét már elviselhetetlennek érzi. Néha aktív formában jelentkezik, amikor a kutya megtanulja, hogy a támadó magatartással elűzheti az idegeneket. Mindig félelmi agresszióra kell gondolni, ha a kutya a támadás közben bevizel vagy bélsarat ürít. Idővel a kutya megtanulja, hogy az agresszív magatartással megelőzheti az idegenek közeledését, így tudatosan és rendszeresen alkalmazza velük szemben a fenyegetést és a támadást (aktív forma). A legfontosabb feladat ebben az esetben is a környezet (vagyis az idegen emberek) védelme. A balesetek megelőzése érdekében a kutyát csak pórázon szabad sétáltatni és szükség esetén használni kell a szájkosarat is. Nagyon jó fegyelmező eszköz a Halti vagy head collar használata. A szervi megbetegedéseket ilyenkor is ki kell zárni. A kezelés során kezdetben az idegenek távoltartására kell törekedni. A félelem miatti agresszió általában mérsékelhető a deszenzitizáció és az átnevelés technikájával. Az ilyen kutya nagyon sok foglalkozást és türelmet igényel. Nyugodt, biztonságos környezetben kezdjék el az engedelmességi kiképzést. Ha félelem, agresszió lép fel, akkor le kell ültetni vagy fektetni az állatot. Ha teljesíti, dicsérjék, jutalmazzák meg. Büntetni soha nem szabad! Ezt követően a kutya figyelmét lehetőleg elterelve (idegen környezet, játék, másik kutya jelenléte) fokozatosan növeljék az ingereket, vagyis vigyék a kutyát idegenek közé. Erre a legjobb lehetőséget a kijelölt kutyafuttató területek nyújtják (már ahol még van még ilyen). Ajánlott idegen személyeket is bevonni a munkába, akik a kutya reakciójára figyelve lassan és fokozatosan, egyre közelebb haladnak el a tulajdonos és a kutya mellett, majd egyenesen feléjük közelítenek. Mindig dicsérni kell az állatot, ha nyugodt és vissza kell lépni egy korábbi szinthez, ha félelem jelentkezik. A gyógyszeres kezelés során figyelembe kell venni, hogy a legtöbb nyugtató nem csak az idegenekkel szembeni, hanem a támadás következményeitől való félelmet is mérsékli. Ezért kerülni kell az ilyen állatok kezelése során a nyugtató hatású készítmények használatát. Az állatorvosok a megfelelőbb szorongásoldók tartós szedését ajánlhatják a kutya egészségi állapotának folyamatos ellenőrzése mellett. Ezek jelentősen segíthetik a gyógyulást. Az ivartalanítás hatástalan. A korai szocializáció vagy a biztonság dilemmáját a különböző országokban különbözőképpen ítélik meg a szakemberek is. Csak egy példa erre, hogy az Egyesült Államokban nem engedik ki a kutyát az utolsó alapoltása előtt, ami 12-14 hetes kor után történik. Utána viszont azonnal a közkedvelt kutyaóvodák valamelyikébe mennek velük. Nagy-Britanniában viszont szinte minden kutyát kombinált oltóanyagokkal oltanak be 8 és 10 hetes korukkal, majd 11 hetesen, vagyis a korai szocializációs időszak végén utcára engedik, ahol megismerkedhetnek a városi zajokkal és az idegenekkel. E sorok írója is azt javasolja, hogy a kutyákat 8 és 10 hetes korban kell kombinált vakcinákkal beoltani, amit 12 hetes kor után meg kell ismételni, de 11 hetesen a már az utcára vihetőek. Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, amit meghatározott, ismétlődő, fájdalmas ingerek váltanak ki és azok megszűnésével magától elmúlik. Tipikus defenzív magatartás, ami megjelenésében a félelmi agresszióra emlékeztet, de nem idegenek közeledésekor, hanem a kutya által jól ismert, kellemetlen szituációk során jelentkezik. Gyakran tapasztalható körömvágáskor, fésüléskor vagy injekció beadásakor. A legfontosabb teendő az előrelátható sérülések tudatos megelőzése a kutya megfékezésével, póráz és szájkosár használatával. A legjobb eredmény az alapvető engedelmességi kiképzéstől várható. Fontos, hogy a tulajdonos a konfliktushelyzet során fegyelmezze a kutyát, de ne büntesse! A megfelelő magatartást jutalmazással kell megerősíteni. Szükség esetén a fájdalommal járó beavatkozás előtt nyugtató is adható. Területvédő, birtokló, táplálékvédő és oltalmazó agresszió Sok szempontból egymáshoz hasonló, mégis különálló formák. Együtt tárgyalásukat az teszi lehetővé, hogy mindegyik rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami valaminek vagy valakinek a védelmében jelentkezik, ha a kutya annak a közelében tartózkodik. A területvédő agresszió esetében a ház, az udvar vagy a gépkocsi, a birtokló agresszió során az élelem, valamely játék vagy egyéb tárgy, az oltalmazónál pedig a tulajdonos vagy más „falkatárs” (családtag, másik állat) védelme a kiváltó ok. A táplálékvédő agresszió tulajdonképpen a birtokló agresszió egyik önálló formája. Mindegyik irányulhat emberek vagy állatok ellen és jellemző rájuk, hogy a védett terület, tárgy vagy személy távolságával fordítottan arányos az agresszió mértéke, vagyis azoktól távol az nem jelentkezik. Az otthon szenvedélyesen támadó kutya az utcán, távol a védett területtől közömbösen vagy barátságosan viselkedik az idegenekkel. Természetes viselkedés, hogy a kutya őrzi az élőhelyét, a tárgyait (zsákmányát) és védi a társait. A területvédelem például a felnőtt korra kialakuló territoriális ösztön része. Ilyenkor a kutya támadása nem tekinthető neurotikusnak. A veszély mégis fennáll és nő a nem megfelelő körülmények között tartott állatoknál. A túl kicsi élettér és az elégtelen foglalkozás ugyanis fokozza az agressziót. A nemkívánatos magatartás rögződésében szerepet játszhat a véletlen, vagy a szándékos megerősítés is. Ilyen, ha a kutya úgy érzi, hogy agresszív fellépésével „elkergette” a postást vagy ha megdicsérik, amikor morgással védi meg másoktól a játékát és a családtagokat. Általában offenzív magatartási tünetek kísérik, de jelentkezhet defenzív formában is. Jellemző a támadónak vélt személy vagy állat felé futás, a szőrborzolás, a fogvicsorítás, a morgás és az ugatás. A domináns agressziót mindig ki kell zárni annak alapján, hogy a megfékezési kísérletekre miként reagál a kutya. A környezet védelme a legfontosabb feladat. Ennek érdekében a biztonságos izoláció (megbízhatóan zárt kerítés, kennel, esetleg ideiglenes megkötés) mellett a szájkosár használatára is szükség lehet. Kezdetben a területvédő kutyát el kell zárni vagy meg kell kötni a látogatók érkezésekor, de a többi formánál is a konfliktushelyzetek elkerülésére és a balesetek megelőzésére kell a hangsúlyt helyezni. Az agresszió jelentkezésekor ajánlott a kutya klinikai vizsgálatát elvégeztetni. A kezelés kezdetén a kiváltó ingerek távoltartása mellett az átnevelést és a hozzászoktatást együttesen kell alkalmazni. Különösen fontos a helyben maradás tanítása semleges környezetben és otthon egyaránt, ezért tanítsák meg az ilyen kutyának a „helyedre” parancsot. Később fokozatosan növelhetőek a kiváltó ingerek: ismerős, majd idegen személy közeledése, kopogtatás, csengetés, az ajtó kinyitása, belépés, a védett tárgy vagy személy megközelítése, megérintése stb. Jutalmazni kell a kutyát, ha nyugodt és lefektetni vagy a helyére parancsolni, ha morog. Az ivartalanítás nem szokott eredményt hozni. Gyógyszeres kezelésre nyugtatók alkalmi és a szorongásoldók tartós adagolása kísérelhető meg. A területvédő agresszió általában mérsékelhető megfelelő diétával is. Kedvezően hat a közepes vagy az alacsony fehérjetartalmú tápok etetése. Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami kizárólag a kutyával folytatott játék közben lép fel. Offenzív magatartás. Irányulhat ember és másik állat ellen is. Ritka forma. Olyan fokú durvaság jellemzi, ami miatt lehetetlenné válik a játék a kutyával, mert az közben a partnerére támad, fenyegetően morog vagy meg is harapja azt. Ez egy rendellenes magatartás, amit gyakran nehéz elkülöníteni a durva játéktól, ami tanult viselkedés, ezért könnyebben is korrigálható. A domináns agressziót mindig ki kell zárni. Mivel az ilyen állat csak játék közben agresszív, ezért a sérülések megelőzhetőek, ha nem játszanak a kutyával. A kezelés ez esetben is az átnevelésen alapul. Ha a játék közben morog vagy harap a kutya, azonnal meg kell büntetni. A későbbi büntetés értelmetlen. Az ilyen kutya engedelmességi kiképzése javasolt. Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, melynek során a kutyák emberi irányítás nélkül vadásznak. Alapvetően nem a megfélemlítés motiválja, hanem a táplálékszerzés. Nem feltétlenül jár együtt ugyan az áldozat elpusztításával, de az gyakori következménye. Nem tévesztendő össze a vadászkutyák emberi parancsra végzett tevékenységével. Társadalmi szempontból különösen veszélyes, ha kettő vagy több kutya falkába verődve támad, mert la leggyakrabban ezek eredményezik a halálos kimenetelű ember elleni támadásokat. Leginkább a szabadon kóborló kutyák körében alakul ki, különösen ha azok már korábban is büntetlenül támadhattak és haraphattak. Általában macskák, madarak, kerékpárosok, járművek, kocogó emberek és játszó gyermekek ellen irányul. A domináns és a területvédő agressziót ilyenkor is ki kell zárni. Kezelése a biztonságos izoláción (elzáráson) és az engedelmességi kiképzésen alapszik. A kutyát ne hagyjuk szabadon kóborolni! Ha a jelenséget már észleltük, óvakodjunk az állatot kisgyermekkel felügyelet nélkül hagyni! Ha a vadászó kutya elzárása nem oldható meg vagy gyermekekre támad, az eutanáziát meg kell fontolni. A kóborlási vágy csökkentése a kanok ivartalanításával elősegíthető. Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami csak akkor jelentkezik, ha valaki vagy valami megközelíti, illetve megérinti az almot vagy egy kölyköt. Hasonlít az oltalmazó agresszióhoz, de azzal szemben magától is elmúlik a kölykök növekedésével. A dominanciára törekvést minden esetben ki kell zárni. Az ilyen szuka környezetének védelme a legfontosabb. Ezt megkönnyíti az alapos engedelmességi kiképzés. A kutya kezelése során figyelembe kell venni, hogy a legtöbb gyógyszer használata kontraindikált a szoptatás alatt. Tekintettel az emberi sérülések lehetőségére és az agresszív magatartás örökölhetőségére, ajánlható a szuka ivartalanítása. Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami során a kutya nem tudja, esetleg nem meri megtámadni az őt ingerlő személyt vagy állatot, ezért átirányítja az agressziót a környezetében valakire vagy valamire. Irányulhat családtag vagy másik kutya ellen is. Offenzív magatartászavar. A kis területre bezárt, elhanyagolt kutyák esetében gyakrabban és súlyosabb formában jelentkezik. Ki kell zárni a domináns és a kutyák közötti agressziót. Ha a kutya támad, azonnal büntetni kell, később ez értelmetlen. A hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni. Ajánlott a tartási körülményeket módosítani, javítani. Alapvető a kutya megfelelő engedelmességi kiképzése. Közben fokozatosan szoktassuk hozzá a kiváltó ingerhez az állatot. Súlyos esetben szorongásoldók alkalmazása is megkísérelhető. Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami váratlanul lép fel, nem kapcsolódik semmilyen kiváltó ingerhez, fizikai vagy pszichikai állapothoz. Leggyakrabban springer és cocker spánielek, valamint berni pásztorkutyák esetében figyelhető meg. Az ilyen állat minden ok nélkül kezd dühöngeni, támadni, harapni, ezért ezt a formát „dühöngési szindrómának” is nevezik. A betegségnek nem ismerjük az okát. A diagnózis felállítása során el kell különíteni a neurológiai problémáktól (veszettség), ami minden esetben állatorvosi vizsgálatot kíván. Igyekezni kell megfékezni az állatot a váratlanul fellépő rohamok során és törekedni kell a környezet állandó védelmére. A kutyát biztonságosan izolálni kell és ha szükséges, folyamatosan ajánlott a szájkosár használata is. Megpróbálkozhatunk szorongásoldó kezeléssel, de sokszor az eutanázia az egyetlen megoldás. Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami másik kutya (kutyák) ellen irányul. Megjelenéséhez nem szükséges kiváltó ok vagy előzetes kapcsolat a megtámadott kutyával. Általában azonos nemű kutyák, leggyakrabban kifejlett kanok között jelentkezik (kanok közötti agresszió). Jelentkezhet falkán belül (együtt tartott másik kutyával szemben) vagy falkán kívül is (idegen kutyákkal szemben). Nem emberek ellen irányul, de a forma tárgyalását e helyen az indokolja, hogy gyakori következménye az emberek sérülése. Sokan próbálnak meg ugyanis közbelépni, hogy megakadályozzák a kutyák küzdelmét, s közben súlyos sérüléseket szenvednek el, gyakran a saját kutyájuktól. Általában offenzív viselkedés. A fej és a farok magasan tartása, merev nézés, merev járás, szőrborzolás, fogvicsorítás, morgás és ugatás, kíséri. Akkor okozza a legtöbb gondot, ha együtt, egy udvarban, lakásban tartott állatok között lép fel, ilyenkor ugyanis nehezebb a probléma kezelése, mintha idegen kutyákkal szemben jelentkezne. Ez utóbbi kialakulásában genetikai okok, a szocializáció zavara és a tulajdonos erélytelensége is szerepet játszhat. A falkán belül jellemzően a dominancia viszonyok tisztázatlansága miatt alakul ki a konfliktus. Ez általában akkor jelentkezik, ha új kutyát vásárolnak vagy egy kölyök eléri a szociális érettséget (vagyis 18-36 hónapos életkor között) és az addig domináns kutya nem tudja megőrizni a státuszát. A tulajdonos és a családtagok is előidézhetik vagy súlyosbíthatják ezt a folyamatot, ha - akár akaratlanul is - beleavatkoznak a hierarchia kialakulásába. Ezzel ugyanis megakadályozzák, hogy a kutyák harc nélkül, pózok, gesztusok és hangok segítségével alakítsák ki maguk között a rangsort. Ajánlott az agresszió jelentkezésekor a kutyák klinikai vizsgálatával kizárni a szervi megbetegedéseket. Az idegen kutyákkal szembeni agresszió a környezet védelmén, vagyis a kutya megfelelő izolálásán és alapvető engedelmességi kiképzésén kívül a legtöbb esetben nem igényel egyéb kezelést. Általában elegendő a megbízható elzárás, közterületen a póráz és a szájkosár használata. Az együtt tartott kutyák kezelésének kezdetén meg kell vonni a figyelmet és egymástól is izolálni kell a kutyákat. Ezután kezdjék el az engedelmességi feladatok gyakorlását. Az összeszoktatást és az átnevelést fokozatosan, kezdetben póráz és szájkosár védelme mellett kell végezni. Közben dicsérettel és jutalomfalattal kell megerősíteni a nyugodt, elfogadó magatartást. Meg kell figyelni a rangsort és mindig tekintettel kell lenni arra. A láthatóan domináns kutyával előbb és többet kell foglalkozni, pl. korábban kell üdvözölni, jutalmazni és etetni. Az esetek többségében a fiatalabb, a nagyobb és az erősebb kutya a domináns, de nem mindig. A már kialakult küzdelembe nem szabad kézzel beleavatkozni. A kutyák szétválasztását sérülést nem okozó, hosszú és erős tárggyal (pl. seprű) segítségével vagy vízzel való locsolással (vödör, slag, szódásüveg) ajánlott megkísérelni. A kanok ivartalanítása javasolható, mivel a hím nemi hormonok oki szerepe egyértelmű. Hormonkezeléssel is próbálkozhatunk, bár ennek számos mellékhatása ismert. Szukák esetében az ivartalanítás csak akkor hoz eredményt, ha az agresszió a tüzelés vagy az álvemhesség során jelentkezik. Megelőzésre nyugtatók eseti alkalmazása vagy az együtt tartott állatok kezelésére egyes szorongásoldók alkalmazása is megkísérelhető.
Dr. Csikós Károly
|
