Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

 

 

   

  KUTYATARTÓKNAK

  összeszoktatás (új)

  egészségvédelem

  betegségek

  vissza

  küllemápolás (új)

  takarmányozás

  tenyésztés

  mentsen életet

  MANCSOK

  ELSŐSEGÉLY (ÚJ)

  MACSKATARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

A kutyák emberekkel szembeni agressziója

 

I. Általános ismeretek

Bevezető

A kutyák agresszióját két oldalon mutatjuk be. Ezen az elsőn azokat az általános ismereteket foglaljuk össze, amelyek segítenek a jelenségben való eligazodásban, a második oldalon pedig az agresszió egyes fajtáiról és azok kezeléséről olvashat. Ha csak ez utóbbi érdekli, kattintson ide.

A kutyák leggyakoribb viselkedési zavara az emberekkel szemben megnyilvánuló agresszió. Az állatorvosi felmérések szerint legalább minden ötödik kutya terhelt valamilyen viselkedészavarral és legalább minden 10. agresszív az emberekkel szemben:

Az agresszió természetes része az állatok viselkedésének és egyáltalán nem könnyű határvonalat húzni, hogy mi az, ami elfogadható és mi nem az? Sok esetben a szituációtól függ, hogy egy viselkedés a helyénvaló vagy sem, máskor pedig jelentős különbség van a véleményt alkotó személyek megítélésében. Nagy általánosságban az embereket és a haszonállatokat indokolatlanul veszélyeztető, nem provokált, ismétlődő agressziót tekintjük kórosnak, vagyis viselkedészavarnak és egyben kezelendőnek. A kérdés megítélésének sokoldalúságát jelzi az is, hogy míg az etológia agresszióról csak a fajon belül beszél, addig az állatorvosi gyakorlatban gyakran találkozunk olyan problémával, amikor ez a viselkedés más fajok (pl. kutya esetében az ember vagy a macskák) ellen irányul. E sorok írójának személyes meggyőződése ezért az, hogy a hétköznapokban nem a definíciók és nem a különböző elméletek számítanak, hanem akkor kell az agresszióval (és más viselkedészavarral) foglalkozni, amikor az akadályozza az ember és az állat együttélését. Pl. ha a kutya több ízben idegeneket harap, az a körülményektől függetlenül előbb-utóbb az állat elveszítésével járhat. Még akkor is, ha a harapások abszolút "jogosak" voltak és a tulajdonos ragaszkodik a kutyához! Ez indokolja, hogy az állatorvosok és a viselkedés terapeuták, kutyakiképzők beavatkozzanak a folyamatba, hozzájárulva a probléma megelőzéséhez vagy kezeléséhez, amivel elősegíthetik az érdekelt felek, vagyis a tulajdonos és a kutya tartós együttélését.

Előfordulás

A kóros (vagyis káros) agresszió minden kutyafajtában, mindkét ivarnál és bármely életkorban előfordulhat, de leginkább a fajtatiszta ebekre és a kifejlett kanokra jellemző. „Harapós” fajták többek között a német juhászkutya, a cocker és a springer spániel, valamint a csau-csau. A halálos kimenetelű támadások a közepes és a nagy testű, harci, őrző-védő és szánhúzó kutyák körében fordulnak elő, mint a pit bull terrier, a rottweiler, a német juhászkutya, a dobermann, a kaukázusi juhászkutya vagy a szibériai husky. A leggyakrabban kettő vagy több kutya támadása jár halálos következménnyel.

A férfiak és a fiúk kétszer olyan gyakran szenvednek el kutyaharapást, mint a nők és a leányok. A harapások áldozatainak többsége, mintegy 60 %-a 10 éven aluli, a halálos kimenetelű támadások ennél is nagyobb arányban irányulnak gyermekek ellen. A legtöbb emberharapás előzetes provokálás nélkül történik és a megtámadott személy ismeri a kutyát. Az esetek 55%-ában a saját kutya a támadó, bár ha minden harapást támadásnak veszünk, akkor ez az arány talán még ennél is nagyobb.

Kórokok

A kutyák agressziójának számos oka lehet. Örökletes hajlam, megbetegedések és környezeti hatások is kiválthatják. Ezek diagnosztizálása nehéz feladat. Tekintettel a probléma veszélyességére, felelőtlenségnek tekinthető, ha a szokatlanul agresszív kutya tulajdonosa nem fordul állatorvoshoz. A kóros agresszió örökölhetősége nagy, ezért etikátlan az is, ha a tenyésztők – anyagi vagy más megfontolás miatt - nem selejtezik ki az agresszív tenyészállatokat.

A hirtelen jelentkező, előzmények nélküli támadások szervi megbetegedés gyanúját keltik. Az idegrendszeri problémák (veszettség) mellett látás- és hallászavar, a különböző okokra visszavezethető fájdalmak, valamint egyes anyagforgalmi és hormonális megbetegedések állhatnak a háttérben. Kutya esetében az alacsony vércukorszint és a pajzsmirigy alulműködése gyakran okoz agresszív tüneteket. A pajzsmirigy túlműködése kutyában rendkívül ritka, a csillapíthatatlan étvágy, valamint az ezt kísérő hiperaktivitás és ingerlékenység hívhatja fel rá a figyelmet.

A rossz fajtaválasztás az egyik leggyakoribb hiba. Sokan nem tudják felmérni, mivel jár egy a dominanciára hajlamos, nagytestű, őrző-védő vagy szánhúzó kutya vásárlása. Vannak olyanok is, akik azzal idézik elő a problémát, hogy a bűnözési helyzet miatt szándékosan vesznek agresszív ebet vagy „vadítják” a kutyájukat.

A korai szocializáció fogalmával és fontosságával a tenyésztők és a kutyatartók gyakran nincsenek tisztában, pedig a 3-tól 12 (14) hetes korig tartó időszak sorsdöntő lehet. Az állattartók bizonyos személyiségi jegyei is szerepet játszhatnak. Az ideges, az emocionálisan instabil, a félénk és a fegyelmezetlen emberek kutyái gyakrabban válnak agresszívvé. Kiválthatják a problémát a tartás és a táplálás során elkövetett hibák is, mint a túlzott engedékenység, a kóborlás, a foglalkozás hiánya, a brutális bánásmód (az indokolatlan és a rendszeres büntetés), valamint a rossz táplálás is. Sajnos Magyarországon ma még sokan valósággal terrorizálják a kutyájukat vagy embertelen körülmények között, pl. állandóan megkötve tartják.

Az állam és az önkormányzatok felelősségéről ritkán esik szó. Pedig az állattartási kultúra kialakításában, a kutyatartás körülményeinek szabályozásában és a szocilalizációs lehetőségek megteremtésében döntő a jelentőségük. Ugyancsak jelentős a civil (ebtenyésztő, állatvédő) szervezetek hatása is.

Tünetek

A kóros agresszió visszatérő jellegű viselkedészavar és nyilvánvaló tünetekkel jár. Alapformái az offenzív vagy támadó és a defenzív vagy védekező agresszió, mely utóbbi lehet aktív és passzív is. Ezektől eltér a ragadozó agresszió, mert annak eredeti célja a táplálékszerzés.

A jellemző viselkedési tünetek a szőr borzolása, a merev figyelés, a fogvicsorítás, a morgás és a harapás. Az agresszió alapformái bizonyos viselkedési jelek alapján egymástól elkülöníthetőek:

  1. Az offenzív agresszió során a kutya a fejét és a farkát magasan tartja, füleit hegyezi, szájzugai előrehúzottak és az áldozat szemébe néz. Testtartása, járása merev, feszes, morog és a fogát vicsorítja.

  2. A defenzív agresszió esetében a kutya a fejét lesunyja, a pupillái tágak, fülét hátracsapja, szájzugait hátrahúzza (szinte vigyorog). Igyekszik meglapulni, remeg és a farkát a hátulsó lábai közé csapja.

  3. A ragadozó kutya meglapulva les, nyálzik, farkát csapkodja, lassú léptekkel lopakodva közeledik, majd hirtelen, hang nélkül rohanja le az áldozatát.

Az agresszió ezen kívül is sokféleképpen csoportosítható. Jelentkezhet fajon belül és kívül (vagyis irányulhat emberek, kutyák vagy más állatfajok ellen), a falkán belül (vagyis családon és a családhoz tartozó állatok körében) vagy azon kívül is. Funkcionális (az állatorvosi gyakorlat igényeinek inkább megfelelő) szempontból a legismertebbek a domináns, a félelmi, a területvédő, a birtokló, a táplálékvédő, az oltalmazó, a kutyák közötti, a fájdalmi, a játék közbeni, a szülői, a frusztrációs, az átirányított, az idiopatikus és a ragadozó agresszió. Ezekről a második oldalon bővebben lesz szó.

Gyógykezelés

A kóros agresszió gyógykezelése során a legfontosabb szempont, amit minden esetben figyelembe kell venni, hogy az általában nem múlik el magától és kezeletlenül szinte minden esetben súlyosbodik. Csak a problémát kiváltó okok körültekintő vizsgálata után, pontos diagnózis birtokában kezelhető eredményesen. A kutyatartók korlátozott anyagi körülményei vagy rossz hozzáállása miatt gyakran az esetek részletes kivizsgálása sem valósítható meg, de törekedni kell rá az eredményesség érdekében. Ugyanakkor tudni kell, hogy néha a leggondosabb kezelés sem hoz eredményt és többnyire nem érhető el teljes vagy végleges gyógyulás, hanem meg kell elégedni azzal, hogy a kutya agressziója mérséklődik vagy biztosan megfékezhető.

A kezelést végző szakember először tájékozódik az előzményekről. Tisztázza, hogy a kutya szülei agresszívek voltak-e? Milyenek voltak a beszerzés körülményei? Hol és hogyan tartják, mivel és ki eteti? Van-e másik kutya a háztartásban? Mikor észlelték először a támadásokat, milyen ingerre, milyen körülmények között? Ki ellen irányul és milyen gyakorisággal jelentkezik az agresszió? Hogyan viselkedik közben a kutya? Vizsgálni kell azt is, hogy milyen a tulajdonos és családtagok viszonya a kutyához, mi a véleményük az esettel kapcsolatban és bíznak-e a kezelés eredményességében? A körülmények vizsgálata gyakran csak a kutya tartási helyén lehet teljes.

A szervi megbetegedések kizárása érdekében az alapos állatorvosi vizsgálat mellett indokolt lehet néhány műszeres és laboratóriumi kiegészítő vizsgálat elvégzése is (vérkép, vérkémia, röntgenvizsgálat, EKG, pajzsmirigy panel, ACTH stimulációs teszt stb.). Ha a kutya embert harapott, megfigyelés alá kell venni, elhullása esetén az agyvelő intézeti vizsgálatát el kell végeztetni a veszettség kizárása céljából.

A kezelési program összeállítása előtt tanácsos pontosan feljegyezni, hogy milyen ingerekre, milyen gyakorisággal, mennyi ideig és milyen súlyossággal jelentkezik az agresszió. Ez lehetőséget ad később a kezelés hatékonyságának megítélésére. A kezelésben a kutyával foglalkozó valamennyi személynek részt kell vennie. A jól megtervezett kezelési program eredményességét tapasztalatok szerint nem befolyásolják a tulajdonos azon személyiségi jegyei (vagyis az idegesség, a félénkség, a kiegyensúlyozatlanság és a fegyelmezetlenség), amelyek a kutya agressziójának kialakulásában szerepet játszottak.

A kezelés kezdetén először a kiváltó okok kiküszöbölésére kell törekedni. Nem csak a megtámadott személyre jelent veszélyt, ha a kutya ismételten harap, hanem a sokszor ismételt káros viselkedés az állat szokásává is válik, így jobban rögzül. Általában hasznos, ha egy ideig nem foglalkozunk a kutyával. Ez a mellőzöttség hiányérzetet, elbizonytalanodást kelt, ezáltal javítja a későbbi kezelés eredményességét. Alapszabály az is, hogy a helytelenül alkalmazott büntetés vagy jutalmazás egyaránt erősítheti az agressziót.

Ha az agresszió hátterében szervi ok áll, annak kiküszöbölése elengedhetetlen. Minden esetben a viselkedés módosítására irányuló nevelési programot kell végrehajtani, ami alapvetően két részből áll. Mivel a különböző kutyáknál eltérő ingerekre és ingerküszöbszinteknél jelentkezik az agresszió, ezért a legfontosabb feladat, hogy a kutya megtanulja nyugodtan elviselni az ingereket, vagyis csökkenteni kell az érzékenységét és meg kell emelni a támadáshoz szükséges ingerek küszöbértéket. Ezt deszenzitizációnak nevezzük. Előbb kerülni igyekszünk az agressziót kiváltó ingereket, majd fokozatosan hozzászoktatjuk a kutyát azokhoz. Kezdetben lehetőleg semleges helyen, a kutya figyelmét részben elvonva, távoli, gyenge ingereket idézzünk elő és dicsérjük, jutalmazzuk az állatot, ha nyugodtan viseli el azokat. Ezután az ingereket fokozatosan növeljük. Ha a kutya közben izgatottá válik, akkor rövid szünet után vissza kell térni a még tolerált szinthez.

A viselkedés módosításának másik része az átnevelés. Ennek során a küszöbértéket meghaladó ingerekre adott választ igyekezünk megváltoztatni. Ez a kutya alapvető engedelmességi kiképzésén, illetve a régebbi ismeretek felelevenítésén alapszik. Ennek célja, hogy a kutya fegyelmezhető, kordában tartható legyen és a tulajdonos által elvárt módon reagáljon, pl. idegen érkezésekor a helyére menjen és ott maradjon. Ha a kutya korábban nem kapott engedelmességi kiképzést, akkor semleges helyen, tapasztalt szakember segítségével kezdjük el a munkát. Gyakoroljuk a behívást, az ültetést, a fekvést és a helyben maradást, szájkosárral és anélkül is. Ha a kutya megfelelően teljesíti a feladatokat, akkor a módszert kombinálhatjuk a deszenzitizálással. Ilyenkor a kiképzést az agresszió jelentkezésének helyén ajánlott folytatni, kezdetben enyhe, majd fokozatosan erősödő ingerek mellett.

Meglehet, a deszenzitizáció több munkával jár, mint az átnevelés, de hatása a tulajdonos távollétében is érvényesül, ezért mindenféleképpen tanácsos megkísérelni.

A kan kutyák ivartalanítása az esetek mintegy harmadában az agresszió jelentős csökkenését eredményezi. Bizonyos problémák (a dominanciára törekvés, a más kanokkal szembeni agresszió és a kóborlási vágy) jelentősen mérséklődnek a műtét után. Az elterjedt tévhittel szemben az eredményesség szempontjából közömbös a kutya életkora a műtét elvégzésekor. A nőstények esetében viszont az ivartalanítás csak akkor hoz eredményt, ha az agresszió tüzeléskor, álvemhességkor vagy az alom védelmében jelentkezik. Ugyanakkor az is alaptalan tévhit, hogy a nőstények ivartalanítása fokozza az agresszióra való hajlamot.

A nevelési programot gyógyszeres kezeléssel is kiegészíthetjük. Egyelőre nem rendelkezünk minden esetben hatékony, abszolút megbízható eljárással. A legtöbb gyógyszer drága és önmagában nem elegendő a probléma megoldásához. Segíthetnek az állat környezetének védelmében és a viselkedés megváltoztatásában, de nem helyettesítik a megbízható elzárást vagy az agresszió csökkentését célzó átnevelési programot.

Fontos figyelembe venni az esetleges mellékhatásokat és a káros gyógyszer-interakciók széles körét is. A legjellemzőbbek az emésztőszervi és a keringési komplikációk. Ennek azért is nagy a jelentősége, mivel a gyógykezelést gyakran hetekig, hónapokig kell folytatni. Ezért minden új készítmény alkalmazása előtt alaposan tájékozódni kell a szóba jöhető mellékhatásokról. El kell végeztetni az előzetesen ajánlott vizsgálatokat (EKG, vérkép, vérkémia) és követni kell az állatorvos utasításait a folyamatos ellenőrzéssel kapcsolatban. Tudni kell azt is, hogy egyes készítmények nem csak az agressziót, hanem az ember elleni támadás következményeitől való félelmet is csökkentik, ezért a helytelen gyógyszeralkalmazás növelheti a veszélyt. A laikusok által végzett „házilagos” kezelés ezért is különösen veszélyes!

A kóros agresszió kezelésének legfontosabb alapfeltétele, hogy közben az emberek elleni támadásokat megelőzzük. Erre több lehetőség is nyílik, ilyen az elzárás, a póráz, és a szájkosár használata. Amennyiben a megbízható védelem nem biztosítható, mert a tulajdonos nem tudja izolálni a kutyát a potenciális áldozatoktól, képtelen megfékezni, szájkosárral ellátni, avagy nem igényli az állat gyógykezelését, illetve a kezelés láthatóan eredménytelen, akkor az eutanázia, vagyis az állat fájdalommentes végleges elaltatása lehet a végső megoldás. Ez – természetesen – az utolsó a szóba jöhető lehetőségek közül, azonban az emberek védelmében néha meg kell tenni. Különösen a visszatérő, a súlyos és a váratlan támadások jelentkezésekor, a közepesnél nagyobb súlyú kutyák esetén kell megfontolni ezt a lehetőséget. Az ilyen állatok menhelyi elhelyezése csak további problémák forrása.

Megelőzés

Az agresszió megelőzése összetett feladat, amibe be kell vonni minden érintettet. Számtalan elemből áll:

  1. Ki kell zárni a viselkedészavarral terhelt állatokat a tenyésztésből.

  2. Segíteni kell a megfelelő fajtakiválasztást.

  3. Fokozott figyelmet kell fordítani a korai szocializációs időszakra.

  4. Meg kell követelni a megfelelő tartási körülményeket és bánásmódot (állatvédelem).

  5. El kell végezni a közepes és a nagytestű fajták alapvető engedelmességi kiképzését.

  6. Tiltani kell a kóborlást és a kutyák szándékos vadítását.

  7. Az őrző-védő, a harci és a szánhúzó kutyákat biztonságosan kell izolálni.

  8. Agresszív magatartás észlelésekor alapvető elvárás a környezet, vagyis a potenciális áldozatok védelme, a támadások megelőzése (elzárás, póráz, szájkosár) és a kutya kezeltetése.

  9. Fel kell hívni a figyelmet a korai felismerés és az időben megkezdett beavatkozás jelentőségére.

  10. Fokozott hangsúlyt kell fektetni a gyermekek védelmére.

A társadalom szintjén alapvetően két lehetőség adódik a beavatkozásra: az ismeretterjesztés és a jogi szabályozás.

Az ismeretterjesztés elsősorban az állatorvosok és az állatvédők, állattenyésztők feladata.

A) Az elektronikus média és az írott sajtó segítségével a fent felsorolt megelőzési feladatok népszerűsíthetőek. A rendelők várójában szóróanyagokkal kell a tulajdonosok figyelmét felhívni a megfelelő fajtakiválasztás jelentőségére, valamint a leggyakoribb viselkedészavarokra (emberekkel szembeni agresszió, kutyákkal szembeni agresszió, félelem stb.) és azok kezelhetőségére, mert sokak számára ez ma még nem természetes.

B) A tenyésztői szervezetekben szakmai továbbképzéseken tudatosítani kell a tenyészállatok kiválasztásának szabályait és a korai szocializáció szerepét. Ezek ismerete nélkülözhetetlen a probléma leküzdésében.

C) A kutyatámadások elleni védekezés oktatását be kell építeni az iskolai, óvodai tananyagba. Elméleti oktatás és szituációs játékok során kell megismertetni a gyermekeket a teendőkkel:

  1. mindig kérdezze meg, szabad-e a kutyát simogatni

  2. kerülje a gazdátlan kutyákat

  3. ismerős kutyával se játsszon durva játékot

  4. ha egy kutya megtámadja, maradjon mozdulatlan és csendben, ne fusson, ne nézzen az állat szemébe és ne próbálja meg elkergetni

  5. ha a kutya megnyugszik, próbáljon meg lassan, oldal irányban távolodni

  6. ha a kutya ráugrik, tartsa maga elé, ami nála van (táska, kabát, játék stb.) vagy védje az arcát és a nyakát a kezével

  7. minden kutyatámadás után kérjen segítséget a felnőttektől (elsősegély, orvosi ellátás, a kutya megtalálása stb.)

Módosítani kell a kutyatartással kapcsolatos jogszabályokat. Mivel széles az agresszióra hajlamos fajták köre, nem lehet további fajták tartásának tilalmával eredményt elérni. A kutya sokirányú hasznot hajt a társadalom és az egyes emberek számára (őrzés-védelem, vadászat, rendőrségi és határőrségi munka, vakvezetés, életmentés, a városlakók százezreinek rendszeres testmozgása, sokak számára családtag vagy az egyetlen társ stb.), ezért indokolatlan és káros is lehet a kutyatartás korlátozása adminisztratív eszközökkel (ebadó, tiltó ebrendeletek). De a kutyatartást szabályozni kell, mégpedig oly módon, hogy az a jelenség okainak kiküszöbölésén keresztül érje el a kívánt hatást. A leginkább javasolható út az állattartók polgári és büntetőjogi felelősségének kiszélesítése. A kutyák támadása gyakran maradandó egészségkárosodást és lelki sérülést is okoz. Mégis ma rendkívül körülményes a kutyájukat kóborolni, másokat veszélyeztetni hagyó tulajdonosokkal szembeni kártérítési igények érvényesítése. A legnagyobb nevelő hatás és visszatartó erő azzal lenne elérhető, ha az emberek elleni kutyatámadásokról szóló híradásokhoz kapcsolódnának a tetemes kártérítésekről, büntetésekről szóló hírek is.

A kutyatartással kapcsolatos egyes igazgatás-rendészeti szabályok is módosításra szorulnak:

A) Az egységes gyakorlat kialakítása érdekében megfontolandó egy országos hatályú „ebrendelet” megalkotása. Ennek fontos része lenne a központi ebnyilvántartási rendszer kidolgozása, de a kutyák kötelező egyedi azonosítása, a veszettség elleni védőoltások egységesített nyilvántartása, a vele kapcsolatos állategészségügyi és állatvédelmi ellenőrzési és követelményrendszer kidolgozása, a kutyák által okozott emberi sérülésekkel, közlekedési balesetekkel és egyéb károkkal kapcsolatos eljárási szabályok és sok más kérdés is. Az önkormányzatokra is fontos kötelezettségek hárulnak a kutyák agressziójának mérséklésében, hiszen a területükön működő kutyafuttató területek és kutyakiképző iskolák alapvető szerepet játszhatnak a kutyák szocializációjában, a tulajdonosok közt zajló tapasztalatcsere lehetőségének megteremtése révén a problémák korai felismerésében és azok kezelésében is. Ugyancsak e rendeletben kellene rögzíteni az emberek elleni kutyatámadások körülményeiről, a kutya vizsgálatáról és kezeléséről vezetendő nyilvántartás szabályait.

B) A kutyák emberek elleni agressziójának vonatkozásában is rendkívül káros az utcán összeterelt kutyák tömeges védőoltása. A legtöbb kutyatartó csupán évente egyszer, a veszettség elleni oltás alkalmával mutatja meg a kutyáját állatorvosnak. Elősegítené a probléma kezelését, ha az oltással egyidejűleg lehetőség lenne a kutyák klinikai vizsgálatára, a konzultációra és a szaktanácsadásra is. Ezért ahol a járványhelyzet nem indokolja és rendelkezésre áll megfelelő állatorvosi infrastruktúra (rendelő, állatkórház), ott be kell tiltani az utcai oltásokat. Ugyancsak módosításra szorulnak az embert harapó kutyák megfigyelésének szabályai. Szükséges, hogy a harapási eset kapcsán ne csak a veszettség kizárása történjen meg, ami természetesen alapvető, hanem a körülmények értékelése és az agresszió kezelése is. Ezt az is indokolja, hogy ma Magyarországon több kutya pusztul el az agresszió, mint a szopornyica következtében és több emberi halálesetet okoz ez a probléma, mint a veszettség.

Dr. Csikós Károly
állatorvos
MANCSOK Állatorvosi Rendelő

© MANCSOK

 

zzzzzz