|
A kutyák emberekkel szembeni agressziója
I. Általános ismeretek Bevezető A kutyák agresszióját két oldalon mutatjuk be. Ezen az elsőn azokat az általános ismereteket foglaljuk össze, amelyek segítenek a jelenségben való eligazodásban, a második oldalon pedig az agresszió egyes fajtáiról és azok kezeléséről olvashat. Ha csak ez utóbbi érdekli, kattintson ide. A kutyák leggyakoribb viselkedési zavara az emberekkel szemben megnyilvánuló agresszió. Az állatorvosi felmérések szerint legalább minden ötödik kutya terhelt valamilyen viselkedészavarral és legalább minden 10. agresszív az emberekkel szemben:
Az agresszió természetes része az állatok viselkedésének és egyáltalán nem könnyű határvonalat húzni, hogy mi az, ami elfogadható és mi nem az? Sok esetben a szituációtól függ, hogy egy viselkedés a helyénvaló vagy sem, máskor pedig jelentős különbség van a véleményt alkotó személyek megítélésében. Nagy általánosságban az embereket és a haszonállatokat indokolatlanul veszélyeztető, nem provokált, ismétlődő agressziót tekintjük kórosnak, vagyis viselkedészavarnak és egyben kezelendőnek. A kérdés megítélésének sokoldalúságát jelzi az is, hogy míg az etológia agresszióról csak a fajon belül beszél, addig az állatorvosi gyakorlatban gyakran találkozunk olyan problémával, amikor ez a viselkedés más fajok (pl. kutya esetében az ember vagy a macskák) ellen irányul. E sorok írójának személyes meggyőződése ezért az, hogy a hétköznapokban nem a definíciók és nem a különböző elméletek számítanak, hanem akkor kell az agresszióval (és más viselkedészavarral) foglalkozni, amikor az akadályozza az ember és az állat együttélését. Pl. ha a kutya több ízben idegeneket harap, az a körülményektől függetlenül előbb-utóbb az állat elveszítésével járhat. Még akkor is, ha a harapások abszolút "jogosak" voltak és a tulajdonos ragaszkodik a kutyához! Ez indokolja, hogy az állatorvosok és a viselkedés terapeuták, kutyakiképzők beavatkozzanak a folyamatba, hozzájárulva a probléma megelőzéséhez vagy kezeléséhez, amivel elősegíthetik az érdekelt felek, vagyis a tulajdonos és a kutya tartós együttélését. Előfordulás A kóros (vagyis káros) agresszió minden kutyafajtában, mindkét ivarnál és bármely életkorban előfordulhat, de leginkább a fajtatiszta ebekre és a kifejlett kanokra jellemző. „Harapós” fajták többek között a német juhászkutya, a cocker és a springer spániel, valamint a csau-csau. A halálos kimenetelű támadások a közepes és a nagy testű, harci, őrző-védő és szánhúzó kutyák körében fordulnak elő, mint a pit bull terrier, a rottweiler, a német juhászkutya, a dobermann, a kaukázusi juhászkutya vagy a szibériai husky. A leggyakrabban kettő vagy több kutya támadása jár halálos következménnyel. A férfiak és a fiúk kétszer olyan gyakran szenvednek el kutyaharapást, mint a nők és a leányok. A harapások áldozatainak többsége, mintegy 60 %-a 10 éven aluli, a halálos kimenetelű támadások ennél is nagyobb arányban irányulnak gyermekek ellen. A legtöbb emberharapás előzetes provokálás nélkül történik és a megtámadott személy ismeri a kutyát. Az esetek 55%-ában a saját kutya a támadó, bár ha minden harapást támadásnak veszünk, akkor ez az arány talán még ennél is nagyobb.
Kórokok A kutyák agressziójának számos oka lehet. Örökletes hajlam, megbetegedések és környezeti hatások is kiválthatják. Ezek diagnosztizálása nehéz feladat. Tekintettel a probléma veszélyességére, felelőtlenségnek tekinthető, ha a szokatlanul agresszív kutya tulajdonosa nem fordul állatorvoshoz. A kóros agresszió örökölhetősége nagy, ezért etikátlan az is, ha a tenyésztők – anyagi vagy más megfontolás miatt - nem selejtezik ki az agresszív tenyészállatokat. A hirtelen jelentkező, előzmények nélküli támadások szervi megbetegedés gyanúját keltik. Az idegrendszeri problémák (veszettség) mellett látás- és hallászavar, a különböző okokra visszavezethető fájdalmak, valamint egyes anyagforgalmi és hormonális megbetegedések állhatnak a háttérben. Kutya esetében az alacsony vércukorszint és a pajzsmirigy alulműködése gyakran okoz agresszív tüneteket. A pajzsmirigy túlműködése kutyában rendkívül ritka, a csillapíthatatlan étvágy, valamint az ezt kísérő hiperaktivitás és ingerlékenység hívhatja fel rá a figyelmet. A rossz fajtaválasztás az egyik leggyakoribb hiba. Sokan nem tudják felmérni, mivel jár egy a dominanciára hajlamos, nagytestű, őrző-védő vagy szánhúzó kutya vásárlása. Vannak olyanok is, akik azzal idézik elő a problémát, hogy a bűnözési helyzet miatt szándékosan vesznek agresszív ebet vagy „vadítják” a kutyájukat. A korai szocializáció fogalmával és fontosságával a tenyésztők és a kutyatartók gyakran nincsenek tisztában, pedig a 3-tól 12 (14) hetes korig tartó időszak sorsdöntő lehet. Az állattartók bizonyos személyiségi jegyei is szerepet játszhatnak. Az ideges, az emocionálisan instabil, a félénk és a fegyelmezetlen emberek kutyái gyakrabban válnak agresszívvé. Kiválthatják a problémát a tartás és a táplálás során elkövetett hibák is, mint a túlzott engedékenység, a kóborlás, a foglalkozás hiánya, a brutális bánásmód (az indokolatlan és a rendszeres büntetés), valamint a rossz táplálás is. Sajnos Magyarországon ma még sokan valósággal terrorizálják a kutyájukat vagy embertelen körülmények között, pl. állandóan megkötve tartják. Az állam és az önkormányzatok felelősségéről ritkán esik szó. Pedig az állattartási kultúra kialakításában, a kutyatartás körülményeinek szabályozásában és a szocilalizációs lehetőségek megteremtésében döntő a jelentőségük. Ugyancsak jelentős a civil (ebtenyésztő, állatvédő) szervezetek hatása is. Tünetek A kóros agresszió visszatérő jellegű viselkedészavar és nyilvánvaló tünetekkel jár. Alapformái az offenzív vagy támadó és a defenzív vagy védekező agresszió, mely utóbbi lehet aktív és passzív is. Ezektől eltér a ragadozó agresszió, mert annak eredeti célja a táplálékszerzés. A jellemző viselkedési tünetek a szőr borzolása, a merev figyelés, a fogvicsorítás, a morgás és a harapás. Az agresszió alapformái bizonyos viselkedési jelek alapján egymástól elkülöníthetőek:
Az agresszió ezen kívül is sokféleképpen csoportosítható. Jelentkezhet fajon belül és kívül (vagyis irányulhat emberek, kutyák vagy más állatfajok ellen), a falkán belül (vagyis családon és a családhoz tartozó állatok körében) vagy azon kívül is. Funkcionális (az állatorvosi gyakorlat igényeinek inkább megfelelő) szempontból a legismertebbek a domináns, a félelmi, a területvédő, a birtokló, a táplálékvédő, az oltalmazó, a kutyák közötti, a fájdalmi, a játék közbeni, a szülői, a frusztrációs, az átirányított, az idiopatikus és a ragadozó agresszió. Ezekről a második oldalon bővebben lesz szó. Gyógykezelés A kóros agresszió gyógykezelése során a legfontosabb szempont, amit minden esetben figyelembe kell venni, hogy az általában nem múlik el magától és kezeletlenül szinte minden esetben súlyosbodik. Csak a problémát kiváltó okok körültekintő vizsgálata után, pontos diagnózis birtokában kezelhető eredményesen. A kutyatartók korlátozott anyagi körülményei vagy rossz hozzáállása miatt gyakran az esetek részletes kivizsgálása sem valósítható meg, de törekedni kell rá az eredményesség érdekében. Ugyanakkor tudni kell, hogy néha a leggondosabb kezelés sem hoz eredményt és többnyire nem érhető el teljes vagy végleges gyógyulás, hanem meg kell elégedni azzal, hogy a kutya agressziója mérséklődik vagy biztosan megfékezhető. A kezelést végző szakember először tájékozódik az előzményekről. Tisztázza, hogy a kutya szülei agresszívek voltak-e? Milyenek voltak a beszerzés körülményei? Hol és hogyan tartják, mivel és ki eteti? Van-e másik kutya a háztartásban? Mikor észlelték először a támadásokat, milyen ingerre, milyen körülmények között? Ki ellen irányul és milyen gyakorisággal jelentkezik az agresszió? Hogyan viselkedik közben a kutya? Vizsgálni kell azt is, hogy milyen a tulajdonos és családtagok viszonya a kutyához, mi a véleményük az esettel kapcsolatban és bíznak-e a kezelés eredményességében? A körülmények vizsgálata gyakran csak a kutya tartási helyén lehet teljes. A szervi megbetegedések kizárása érdekében az alapos állatorvosi vizsgálat mellett indokolt lehet néhány műszeres és laboratóriumi kiegészítő vizsgálat elvégzése is (vérkép, vérkémia, röntgenvizsgálat, EKG, pajzsmirigy panel, ACTH stimulációs teszt stb.). Ha a kutya embert harapott, megfigyelés alá kell venni, elhullása esetén az agyvelő intézeti vizsgálatát el kell végeztetni a veszettség kizárása céljából. A kezelési program összeállítása előtt tanácsos pontosan feljegyezni, hogy milyen ingerekre, milyen gyakorisággal, mennyi ideig és milyen súlyossággal jelentkezik az agresszió. Ez lehetőséget ad később a kezelés hatékonyságának megítélésére. A kezelésben a kutyával foglalkozó valamennyi személynek részt kell vennie. A jól megtervezett kezelési program eredményességét tapasztalatok szerint nem befolyásolják a tulajdonos azon személyiségi jegyei (vagyis az idegesség, a félénkség, a kiegyensúlyozatlanság és a fegyelmezetlenség), amelyek a kutya agressziójának kialakulásában szerepet játszottak. A kezelés kezdetén először a kiváltó okok kiküszöbölésére kell törekedni. Nem csak a megtámadott személyre jelent veszélyt, ha a kutya ismételten harap, hanem a sokszor ismételt káros viselkedés az állat szokásává is válik, így jobban rögzül. Általában hasznos, ha egy ideig nem foglalkozunk a kutyával. Ez a mellőzöttség hiányérzetet, elbizonytalanodást kelt, ezáltal javítja a későbbi kezelés eredményességét. Alapszabály az is, hogy a helytelenül alkalmazott büntetés vagy jutalmazás egyaránt erősítheti az agressziót. Ha az agresszió hátterében szervi ok áll, annak kiküszöbölése elengedhetetlen. Minden esetben a viselkedés módosítására irányuló nevelési programot kell végrehajtani, ami alapvetően két részből áll. Mivel a különböző kutyáknál eltérő ingerekre és ingerküszöbszinteknél jelentkezik az agresszió, ezért a legfontosabb feladat, hogy a kutya megtanulja nyugodtan elviselni az ingereket, vagyis csökkenteni kell az érzékenységét és meg kell emelni a támadáshoz szükséges ingerek küszöbértéket. Ezt deszenzitizációnak nevezzük. Előbb kerülni igyekszünk az agressziót kiváltó ingereket, majd fokozatosan hozzászoktatjuk a kutyát azokhoz. Kezdetben lehetőleg semleges helyen, a kutya figyelmét részben elvonva, távoli, gyenge ingereket idézzünk elő és dicsérjük, jutalmazzuk az állatot, ha nyugodtan viseli el azokat. Ezután az ingereket fokozatosan növeljük. Ha a kutya közben izgatottá válik, akkor rövid szünet után vissza kell térni a még tolerált szinthez. A viselkedés módosításának másik része az átnevelés. Ennek során a küszöbértéket meghaladó ingerekre adott választ igyekezünk megváltoztatni. Ez a kutya alapvető engedelmességi kiképzésén, illetve a régebbi ismeretek felelevenítésén alapszik. Ennek célja, hogy a kutya fegyelmezhető, kordában tartható legyen és a tulajdonos által elvárt módon reagáljon, pl. idegen érkezésekor a helyére menjen és ott maradjon. Ha a kutya korábban nem kapott engedelmességi kiképzést, akkor semleges helyen, tapasztalt szakember segítségével kezdjük el a munkát. Gyakoroljuk a behívást, az ültetést, a fekvést és a helyben maradást, szájkosárral és anélkül is. Ha a kutya megfelelően teljesíti a feladatokat, akkor a módszert kombinálhatjuk a deszenzitizálással. Ilyenkor a kiképzést az agresszió jelentkezésének helyén ajánlott folytatni, kezdetben enyhe, majd fokozatosan erősödő ingerek mellett. Meglehet, a deszenzitizáció több munkával jár, mint az átnevelés, de hatása a tulajdonos távollétében is érvényesül, ezért mindenféleképpen tanácsos megkísérelni. A kan kutyák ivartalanítása az esetek mintegy harmadában az agresszió jelentős csökkenését eredményezi. Bizonyos problémák (a dominanciára törekvés, a más kanokkal szembeni agresszió és a kóborlási vágy) jelentősen mérséklődnek a műtét után. Az elterjedt tévhittel szemben az eredményesség szempontjából közömbös a kutya életkora a műtét elvégzésekor. A nőstények esetében viszont az ivartalanítás csak akkor hoz eredményt, ha az agresszió tüzeléskor, álvemhességkor vagy az alom védelmében jelentkezik. Ugyanakkor az is alaptalan tévhit, hogy a nőstények ivartalanítása fokozza az agresszióra való hajlamot. A nevelési programot gyógyszeres kezeléssel is kiegészíthetjük. Egyelőre nem rendelkezünk minden esetben hatékony, abszolút megbízható eljárással. A legtöbb gyógyszer drága és önmagában nem elegendő a probléma megoldásához. Segíthetnek az állat környezetének védelmében és a viselkedés megváltoztatásában, de nem helyettesítik a megbízható elzárást vagy az agresszió csökkentését célzó átnevelési programot. Fontos figyelembe venni az esetleges mellékhatásokat és a káros gyógyszer-interakciók széles körét is. A legjellemzőbbek az emésztőszervi és a keringési komplikációk. Ennek azért is nagy a jelentősége, mivel a gyógykezelést gyakran hetekig, hónapokig kell folytatni. Ezért minden új készítmény alkalmazása előtt alaposan tájékozódni kell a szóba jöhető mellékhatásokról. El kell végeztetni az előzetesen ajánlott vizsgálatokat (EKG, vérkép, vérkémia) és követni kell az állatorvos utasításait a folyamatos ellenőrzéssel kapcsolatban. Tudni kell azt is, hogy egyes készítmények nem csak az agressziót, hanem az ember elleni támadás következményeitől való félelmet is csökkentik, ezért a helytelen gyógyszeralkalmazás növelheti a veszélyt. A laikusok által végzett „házilagos” kezelés ezért is különösen veszélyes! A kóros agresszió kezelésének legfontosabb alapfeltétele, hogy közben az emberek elleni támadásokat megelőzzük. Erre több lehetőség is nyílik, ilyen az elzárás, a póráz, és a szájkosár használata. Amennyiben a megbízható védelem nem biztosítható, mert a tulajdonos nem tudja izolálni a kutyát a potenciális áldozatoktól, képtelen megfékezni, szájkosárral ellátni, avagy nem igényli az állat gyógykezelését, illetve a kezelés láthatóan eredménytelen, akkor az eutanázia, vagyis az állat fájdalommentes végleges elaltatása lehet a végső megoldás. Ez – természetesen – az utolsó a szóba jöhető lehetőségek közül, azonban az emberek védelmében néha meg kell tenni. Különösen a visszatérő, a súlyos és a váratlan támadások jelentkezésekor, a közepesnél nagyobb súlyú kutyák esetén kell megfontolni ezt a lehetőséget. Az ilyen állatok menhelyi elhelyezése csak további problémák forrása. Megelőzés Az agresszió megelőzése összetett feladat, amibe be kell vonni minden érintettet. Számtalan elemből áll:
A társadalom szintjén alapvetően két lehetőség adódik a beavatkozásra: az ismeretterjesztés és a jogi szabályozás. Az ismeretterjesztés elsősorban az állatorvosok és az állatvédők, állattenyésztők feladata. A) Az elektronikus média és az írott sajtó segítségével a fent felsorolt megelőzési feladatok népszerűsíthetőek. A rendelők várójában szóróanyagokkal kell a tulajdonosok figyelmét felhívni a megfelelő fajtakiválasztás jelentőségére, valamint a leggyakoribb viselkedészavarokra (emberekkel szembeni agresszió, kutyákkal szembeni agresszió, félelem stb.) és azok kezelhetőségére, mert sokak számára ez ma még nem természetes. B) A tenyésztői szervezetekben szakmai továbbképzéseken tudatosítani kell a tenyészállatok kiválasztásának szabályait és a korai szocializáció szerepét. Ezek ismerete nélkülözhetetlen a probléma leküzdésében. C) A kutyatámadások elleni védekezés oktatását be kell építeni az iskolai, óvodai tananyagba. Elméleti oktatás és szituációs játékok során kell megismertetni a gyermekeket a teendőkkel:
Módosítani kell a kutyatartással kapcsolatos jogszabályokat. Mivel széles az agresszióra hajlamos fajták köre, nem lehet további fajták tartásának tilalmával eredményt elérni. A kutya sokirányú hasznot hajt a társadalom és az egyes emberek számára (őrzés-védelem, vadászat, rendőrségi és határőrségi munka, vakvezetés, életmentés, a városlakók százezreinek rendszeres testmozgása, sokak számára családtag vagy az egyetlen társ stb.), ezért indokolatlan és káros is lehet a kutyatartás korlátozása adminisztratív eszközökkel (ebadó, tiltó ebrendeletek). De a kutyatartást szabályozni kell, mégpedig oly módon, hogy az a jelenség okainak kiküszöbölésén keresztül érje el a kívánt hatást. A leginkább javasolható út az állattartók polgári és büntetőjogi felelősségének kiszélesítése. A kutyák támadása gyakran maradandó egészségkárosodást és lelki sérülést is okoz. Mégis ma rendkívül körülményes a kutyájukat kóborolni, másokat veszélyeztetni hagyó tulajdonosokkal szembeni kártérítési igények érvényesítése. A legnagyobb nevelő hatás és visszatartó erő azzal lenne elérhető, ha az emberek elleni kutyatámadásokról szóló híradásokhoz kapcsolódnának a tetemes kártérítésekről, büntetésekről szóló hírek is. A kutyatartással kapcsolatos egyes igazgatás-rendészeti szabályok is módosításra szorulnak: A) Az egységes gyakorlat kialakítása érdekében megfontolandó egy országos hatályú „ebrendelet” megalkotása. Ennek fontos része lenne a központi ebnyilvántartási rendszer kidolgozása, de a kutyák kötelező egyedi azonosítása, a veszettség elleni védőoltások egységesített nyilvántartása, a vele kapcsolatos állategészségügyi és állatvédelmi ellenőrzési és követelményrendszer kidolgozása, a kutyák által okozott emberi sérülésekkel, közlekedési balesetekkel és egyéb károkkal kapcsolatos eljárási szabályok és sok más kérdés is. Az önkormányzatokra is fontos kötelezettségek hárulnak a kutyák agressziójának mérséklésében, hiszen a területükön működő kutyafuttató területek és kutyakiképző iskolák alapvető szerepet játszhatnak a kutyák szocializációjában, a tulajdonosok közt zajló tapasztalatcsere lehetőségének megteremtése révén a problémák korai felismerésében és azok kezelésében is. Ugyancsak e rendeletben kellene rögzíteni az emberek elleni kutyatámadások körülményeiről, a kutya vizsgálatáról és kezeléséről vezetendő nyilvántartás szabályait. B) A kutyák emberek elleni agressziójának vonatkozásában is rendkívül káros az utcán összeterelt kutyák tömeges védőoltása. A legtöbb kutyatartó csupán évente egyszer, a veszettség elleni oltás alkalmával mutatja meg a kutyáját állatorvosnak. Elősegítené a probléma kezelését, ha az oltással egyidejűleg lehetőség lenne a kutyák klinikai vizsgálatára, a konzultációra és a szaktanácsadásra is. Ezért ahol a járványhelyzet nem indokolja és rendelkezésre áll megfelelő állatorvosi infrastruktúra (rendelő, állatkórház), ott be kell tiltani az utcai oltásokat. Ugyancsak módosításra szorulnak az embert harapó kutyák megfigyelésének szabályai. Szükséges, hogy a harapási eset kapcsán ne csak a veszettség kizárása történjen meg, ami természetesen alapvető, hanem a körülmények értékelése és az agresszió kezelése is. Ezt az is indokolja, hogy ma Magyarországon több kutya pusztul el az agresszió, mint a szopornyica következtében és több emberi halálesetet okoz ez a probléma, mint a veszettség.
Dr. Csikós Károly Folytatás: II. Az agresszió funkcionális formái és azok kezelése © MANCSOK. Az oldal
tartalma felhasználható a forrás |
